8. fejezet

- Leeteuk azt mondta, hogy egy luvnya lopta meg?

- Mit nézel ennyire Kyu?

- Szerintetek hogy ismertem meg? - tettem fel költőinek szánt kérdésem.

- Lemaradtam. Az előbb meg Yesungról beszéltünk, de most már nem vagyok biztos benne...

- Ugye nem azt akarod mondani, hogy a csaj is ribanc?

- De. Pontosan azt. - szorítottam össze a fogam és Kage elé álltam.

Felnéztem rá - Kivehetem a fülest?

Bólintottam

Kyu mellé sasszéztam. - Hol van? - tértem a lényegre.

- M-micsoda? Mi ez a fagyos hangulat?

Csúnyán néztem rá és megismételtem Henry kérdését. - Hol van?

- Mi van hol? - pislogtam ártatlanul.

- Ne akard, hogy kezet emeljek egy nőre. - mondtam veszélyes halk hangon. - Elloptad tőle a pendriveot. Hol van?

- Milyen Pen drive?

Gyanakvóan összehúztam a szemöldököm. - Egy SMS és Ren megmondja, a helyén van- e. - s meg is írtam amint előkotortam a telót a belső zsebemből.

- A te érdeked, hogy az inasa ott találja.

- Fogalmam sincs, miről van szó

- Kage azt mondtad ellenünk dolgoztok. Ránk értetted? - intettem a többiekre.

- Te tudtad, hogy nem tiszta... - döbbentem le.

- Kyu, te nem vagy normális...

- Utána tudtam meg. Ezért késtem. Belőle próbáltam kiszedni valamit miután elszólta magát. De ...- megzizzent a kezemben a telefon. " Nincs itt csak egy rakat lóvé. Fizetésemelés, Főnök?" Gyorsan megírtam, hogy nem lesz mit és/vagy mivel rejszolnia, ha hozza nyúl. Majd kifejezéstelenül Kagéra néztem. - Nincs ott a Pen drive.

Elvettem a nőtől a válltáskáját majd a földre szórtam a tartalmat. Nem volt köztük. Dühösen vágtam a földhöz a táskát. - beszélj.

- Hogy lehettél ennyire szerencsétlen, hogy hagytad, hogy ellopja tőled?!

- Még mindig nem tudom miről beszéltek...

- Biztos vagy benne, hogy ő lopta el?

- mikor tegnap délután hazaugrottam még meg volt. Azóta meg Ren nézett rá tudtommal először. Ám ma reggel ő - mutattam az előttem ülőre - egyedül maradt a szobában.

- Na jó aranyom, vége a színjátéknak. - kaptam elő egy pisztolyt s nyomtam a fejéhez. - Kyu sose téved. Bármily idegesítő is ez. Szóval mondjad, hol van.

- Most nagyon nagy bajban vagy Kage-san... Kyu, mit csináljunk vele?

- Kage. - néztem rá komolyan. - Mit tudtok rólunk...?

A háta mögé álltam es úgy mondtam a fülébe veszélyes halk hangon. - Te se akarod, hogy meghúzzam a ravaszt...

- Ha megölsz, nem beszélek többé...

- S most beszélsz végre? - vontam fel a szemöldököm.

Végig húztam a körmöm a karján. - Yesunghoz is közöd van?

- Nem tudok semmit Yesungról...

- De azt tudod, hogy kicsoda...?

Ismét bólintottam.

Összehúztam a szemöldököm. - De tuti van tipped mi történt vele.

- Legálabb ez az igazi neved?

- Igen, ez az igazi. És nem, fogalmam sincs, mi történik vele, mivel az elmúlt fél napban csak veled kommunikáltam, nem volt időm mással foglalkozni, ha nem vetted volna észre... - néztem sokatmondóan Kyuhyunra.

- Mi a gond? Jutottatok valamire hol lehet Yesung? - léptem vissza a szobába.

- Én két napja beszéltem vele utoljára. - vontam vállat, de szerintünk ő tudja. - intettem Kage felé.

- Halvány fogalmam sincs róla, én vele nem foglalkoztam... - vontam vállat.

- Miről maradtunk le? - pislogtam a nőre.

- Hanem velem mi? - hajoltam közel hozzá.

- Kyuhyuné is eltűnt és úgy tűnik, ő tudja, hogy hova tűnt Yesung.

- Tessék?!

- Nem nagyon ellenkeztél - mondtam gúnyosan.

- Mégis minek kellenek nektek a pendriveok?

Nem válaszoltam neki, Kyuhyunt fixíroztam.

- Mennyit tudtok rólunk? Hányan vagytok? Kik vagytok?

- Te ki vagy?- sziszegtem.

- Akkor még egy telefon. - sóhajtottam. - Natsui Kage? - henry bólintott. S elvonultam még egy hívst megereszteni.

- Mindent tudunk rólatok... na jó, a bíró úr művészi hajlamairól nem tudtam... és ki vagyok? Két hónapja végeztem az állami jogi egyetemen, 21 éves vagyok, mire vagy kíváncsi?

- Megmutattad neki? S még él?

- Jogi egyetem? Minek kémkedne egy friss diplomás jogász utánunk? Na persze... jogi egyetem, mi?

- Most nem ez a lényeg. - intettem le. - Mesélj még. Mi az a "minden", amit tudtok rólunk?

- Nézz utána a nyilvántartásban... vagy a diplomám akarod látni? - vontam fel a szemöldököm - és minden alatt tényleg mindent értek. Tudod, igen jók a kapcsolataink, bár az utóbbi időben szűkítették a látókörünk, hogy a célpontra tudjunk koncentrálni...

- Célpont? Mi? Miért?

- Kik? Mondd mar vagy... - fortyantam fel.

- Mi változott reggel óta? - vágtam a szavába. - mi változott, hogy most akar ennyit is elmondasz. Mikor en semmit nem bírtam kiszedni belőled.... ?

- Te a munkámat kérdezted, és hogy kinek dolgozom...

- Talán itt lenne az ideje, hogy azt is elmondd!