2. fejezet

Reggel arra az érzésre ébredtem, hogy figyelnek. Becsukott szemekkel morogtam. - Mit nézel cica?

- Téged.

- És elégedett vagy a látvánnyal? - néztem rá a félig lehunyt szemhéjam alól.

- Elégedett.

Fürkészően néztem rá. - Adsz még egyet a csókjaid közül?

- Mit kapok cserébe?

- Mit ajánlhatok?

- Nem is tudom - gondolkoztam el.

- Hozzám jönnél?

- Jó a humorérzéked.

Továbbra is komolyan néztem rá. - S ha azt mondom, hogy komolyan kérdeztem?

- Mi okod lenne megkérni egy kurva kezét? - vontam fel a szemöldököm.

Felnyögtem és elvigyorodtam. – Hagyjuk, még túl korán van....

- Tudod mit, amiért itt aludhattam, kaphatsz egy csókot.

Számítóan néztem rá. - Szóval még tettem neked szívességet azzal, hogy itt alhattál?

- Nem szeretek egyedül aludni - vontam vállat.

- Értem. - végigsimítottam az arcán majd lágyan haraptam az ajkaiba. Nyelvemet végighúztam ajkán, bebocsájtást kérve.

Ha már játszunk, játsszunk komolyan. Engedtem neki, nyakánál fogva közelebb húztam, majd beletúrtam a hajába.

Nyelveink táncot jártak. Kezemmel pedig a csípőjénél fogva vontam közelebb magamhoz.

- Szeretnél még egy menetet? - vigyorogtam rá.

- Hány óra? - morogtam a szájába.

- Pont annyi órát látok, mint te - beleharaptam a nyelvébe.

Mordultam egyet és az éjjeliszekrényre néztem. - Akkor mutasd, hogy tudsz-e vadcica lenni...

- Még szép, hogy tudok! - egyik kezemet lecsúsztattam oldala mentén, és rámarkoltam férfiasságára.

Felnyögtem és ráfogtam a kezére, úgy irányítottam mozdulatait.

- Csak nem tetszik a helyzet, tigris?

Számítóan ránéztem és végül kezemet szeméremdombjához vezettem. Két ujjamat felcsúsztattam benne s megujjaztam.

Váratlanul ért, felszisszentem.

- Akkor be kell törjelek, nem igaz? – sziszegtem a fülébe.

- Hajrá...

Kezébe löktem férfiasságom és még egy ujjamat társítottam az előzőekhez. - De nem foglak. Szeretném, ha továbbra is kiszámíthatatlan lennél. - morogtam a fülébe.

- Szóval szereted a kiszámíthatatlan dolgokat?

- Szeretem, ha az, akivel csinálom nem dögunalom.

- Hamar ráunsz a nőkre? - vontam fel a szemöldököm

- Mondhatjuk, igen. Mind csak a pénzemre hajt....

- Ó, te szegény - simítottam végig az arcán.

- Mintha te nem lennél különb... - vontam fel a szemöldököm.

- Én ebből élek..

- Akkor nincs kedved megdolgozni érte?

- Már megtettem, nem?

- Nos, de .... - forgattam meg a szemem. - S mit tennél, ha szabadon játszhatnál velem? Elméleti kérdés. - tettem hozzá gyorsan.

- Biztosan tudni akarod?

- Mért kérdeztem volna, ha nem?

- Nem azt szereted, ha kiszámíthatatlan vagyok?

Elvigyorodtam. - Milyen igazad van.

- Mindig igazam van - mosolyogtam, és közelebb húztam magamhoz.

- S nincs kedved megmutatni akkor? - nyaltam végig a füle mögött.

Magam alá fordítottam - Megérdemled? - néztem rá kérdőn.

Ártatlanul néztem rá. - Jó fiú voltam.

- Mikor? - vontam fel a szemem, de azért lejjebb csúsztam, közelebb hajoltam férfiasságához.

- Miért? Rossz fiú lettem volna veled?

- Jól viselkedtél... túl jól - vigyorogtam rá - szeretem a rossz fiúkat.

Megvillant a szemem, s lejjebb nyomtam a fejét, hogy egy szintben legyen férfiasságommal.

Végignyaltam hosszán, majd számba vettem, játszani kezdtem vele.

Torokhangon felnyögtem. Amikor nyelve hozzam ért, végigcikázott rajtam a kéj. Fél kezemmel megragadtam a lepedőt, így fogva vissza magam, nehogy a szájába lökjem magam.

Még egyszer végignyaltam rajta, majd felkúsztam hozzá egy csókra.

- Mmmm - morogtam a szájába mikor a csókban. Megéreztem a saját ízem.

- Mutasd meg, mit tudsz - doromboltam a fülébe.

Magam alá gyűrtem. Kezét a feje fölé emeltem s megcsókoltam eközben ölének dörzsöltem merevedésem.

Fél lábbal átöleltem - csináld!

- Miért kéne? - mosolyogtam.

- Úgysem bírod már sokáig...

- Miből gondolod? - abbahagytam a mozgást és simán csak neki nyomtam magam.

- Tapasztalat...

Mogorván néztem rá hisz tudtam, hogy igaza van. Majd gondoltam egyet lefejtettem magamról a lábát hasra fektettem és hátulról hatoltam bele.

Meglepetten felnyögtem, váratlanul ért ez a póz.

- Mi az cica? - lihegtem a fülébe.

Nem válaszoltam, fél kezemmel közelebb húztam magamhoz, a másikkal a lepedőbe kapaszkodtam.

A nyakába temettem az arcom es mozogni kezdtem. Egyre gyorsabban...

Zavart, hogy nem tudtam mit tenni, de csendben tűrtem, hogy azt csinál velem, amit akar.

Vállát harapdáltam. Mikor feltűnt mennyire elhallgatott. - Nah megnémultál?

Felszisszentem - Nem, csak nem szeretem az egyoldalú dolgokat...

Kicsit felemelkedtem róla. Kezemmel megemeltem a csípőjét es arra ösztökéltem, hogy kezével is megtámassza magát, míg feltérdeltem mögötte. - Akkor mozogj cica, míg lehet. - S erősebben belevágtam magam.

Halkan felnyögtem, és eleget tettem kérésének.

Ezek után már nem sokat tököltem mit akar. Hajtott a vérem és addig keféltem, míg a gyönyör hév magával nem vitt. Ekkor ráomlottam teljes súlyommal. - Lezuhanyozom. Jössz velem vagy pihensz még? Nekem mennem kell, de a házvezetőnő majd kikísér. - tettem hozzá.

- Pihennék, ha nem gond - mosolyogtam rá.

- Akkor majd a fürdő erre lesz, ha mégis csatlakoznál. - fogtam magam s mentem tusolni.

Felültem az ágyon, és összeszedtem a gondolataimat. Ha elég gyors vagyok, megtalálom, amit keresek, és még a fürdőben utolérem - sóhajtottam egyet, majd nekikezdtem a keresésnek. Az íróasztalát vettem volna célba, de a megakadt a szemem a nappaliban pár rendezetlen újságon. Közelebb léptem, és óvatosan végigsimítottam a papírokon. Semmi. Csalódottan körülnéztem... De hát miért is lenne ennyire egyszerű. A kanapé felé pillantottam, és elvigyorodtam. Az ülés és a háttámla közé félig becsúszva megtaláltam azt, amit kerestem. Gyorsan megragadtam, visszasiettem a szobába, és beraktam a táskámba. Elégedetten elmosolyodtam, és elindultam a fürdő felé.

Sietnem kellett már hisz ugyan késésben nem voltam, de szeretek pontosan érkezni. Ahogy ezt egy legfőbb bírótól amúgy el is várja az ember. Nyitottam a fürdőajtót mikor a nőbe ütköztem.