4. fejezet

- Nos ha WWFes lennél műszőrmét mondanék, de amúgy jeges maci. - keresztbe fontam a karom. - Hozzászoktam a csúnya mesékhez

- Tényleg az? - lehajoltam, és végigsimítottam a fehér szőrön - Kegyetlenség megölni egy ilyen szép állatot… Rögtön gondoltam... Nem elég, ha annyit mondok, hogy kényszerítettek?

- Ajándékba kaptam...Megzsaroltak? Tudod én segíthetnék..- néztem rá komolyan.

- Mégis hogyan tudnál nekem segíteni? - vontam fel a szemöldököm, kíváncsian néztem rá.

- Mondjuk, hogy ismerek minden nagy fejest. A kicsiket meg ujjpöccintés félreállítani

- És mi okod lenne segíteni nekem?

- Talán megtartanálak cserébe... – fogalmaztam óvatosan.

- Mi? - néztem rá meglepetten.

- Tudod, azt mondják a kémia egy nagyon fontos tényező a párkapcsolatoknál. - néztem rá szórakozottan. Nem hittem, hogy meg tudom majd döbbenteni. - Nálunk ez meg van.

- Te komolyan képes lennél egy magamfajtával bármilyen kapcsolatot kialakítani?

- Nem vagyok egy szent. Nem vagy szőke liba vagy fogszabályzós aktakukac - vontam vállat majd hozzátettem. -S szeretem a kihívásokat,

- És kihívás lenne megszelídíteni egy kurvát?

- Megszelídíteni? Dehogy... Abban semmi kihívás. - húztam vérfagyasztó mosolyra a szám. Közelebb léptem hozzá. - De ne beszélj így. - tettem ujjaim ajkára

Megnyaltam az ujját - Hogy ne beszéljek?

- Így. Magadról... Olyan mintha önsajnálatot hallanék.

- Nem sajnáltatom magam, csak ne szokványos, hogy egy olyan magas rangú személy, mint te, ilyet mondjon.

- Milyen gyakran ülsz le egy "ilyen magas rangú személlyel, mint én" a színfalak mögött csevegni?

- Gyakrabban, mint gondolnád - sóhajtottam.

Hitetlenkedve néztem rá és felvontam a szemöldököm. - Tudod azért én még mindig kíváncsi vagyok a történetedre...

- Aki kíváncsi, hamar megöregszik... és kár lenne érted - végigsimítottam felsőtestén, majd félreraktam a nacit, és elővettem egy alsót, és egy pár zoknit.

- Hogy segítsek valakin, ha nem kér a segítségemből?

- Ha ilyen egyszerű lenne az élet...

- Az élet korántsem egyszerű, de mint mondtam én szeretem a kihívásokat..

Feladtam rá az alsógatyát, majd alhasától kezdve végigcsókoltam felsőtestét. - És mi van, ha én egészen más vagyok, mint azt te hiszed? Ha nem is vagyok örömlány?

- AZ sok mindent megmagyarázna. De folytasd...

- Áhh, nem éri meg, nem akarom tönkre tenni a pillanatot, úgyis hamar elszáll.

Megragadtam a kezét és megszorítottam. - Mondd, el kérlek.

- Hogy aztán kidobj, vagy megfenyegess? Inkább békében fejezném be amit elkezdtem...

- Egy cseppet se félsz tőlem? - sziszegtem. - Ha akarnám, nem élnéd túl a napot és a hullád húsz év múlva kerülne elő egy emésztő gödörből. - frusztráltan sóhajtottam egyet mikor rájöttem nem ezt akartam elérni. Elengedtem és hátrébb léptem. - Ne haragudj én csak meg akarom értetni veled, hogy ha rosszat akarnék veled nem törekednék arra, hogy kedves legyek veled.

- A húsz év egy kicsit túlzás... lecsökkenteném két hétre, de nem ez a lényeg. Szeretnék szép emlékeket. Pusztán érdekből voltam veled, de megkedveltelek - csúszott ki a számon.

- Miféle érdekből? - néztem rá gyanakvóan.

- Néha én is lehetek szexuálisan frusztrált nem? - pislogtam ártatlanul

- Frusztrációd azt is elárulná, hogy ez, hogy lehet? - húztam végig ujjam arcán. - Vagy mesélhetne arról, hogy miért kell ilyen... munkát végezned.

- Mint már mondtam, nem volt más választásom...

- Ki volt az?

Megráztam a fejem.

Megenyhült a tekintetem. - Hé cica. - morogtam. - Ha akarod, én megvédelek. Én meg tudom tenni.

- Nem, nem tudod - sóhajtva lehuppantam a földre a lábai elé.

- Mégis ki francról beszélsz? - kérdeztem csendesen. - Még a kormányfő is hallgat rám, ha akarom... Ahogy a maffiafőnök is,

Újra megráztam a fejem - én... véletlenül kerültem pont hozzád, így választottak. egyféle fogadás is volt ez.. "úgy sem mered megtenni", de én megtettem, de ha tovább kérdezel, elveszíthetem az állásom.

- Adok neked másikat. Most ez ne foglalkoztasson. - kezemet nyújtottam neki.

- Túl sokat tudok...

- Akkor használd ellenük. Vagy ne szólj semmit. - felsóhajtottam és elé térdeltem. Két kezem közé fogtam az arcát és megcsókoltam. Majd a homlokom az övének döntöttem. - Ha akarod most elmehetsz s ha elkerülsz nem találkozunk többet. De én szeretnék neked segíteni

- De... - inkább megcsókoltam, majd közelebb húztam magamhoz - úgyis találkozunk még...

- Én ebben nem lehetek biztos. - megszakítottam a csókot. - fel tudsz hívni ha, adok neked egy telefonszámot?

- De én igen - grimaszoltam - és igen, fel tudlak hívni, ha ezt szeretnéd...

- Nem akarom, hogy elmenj. - megcsókoltam.

- Visszajöhetek, ha ez a kívánságod.

- Gyere velem.

- A partira?

- Igen.

- Biztos ezt akarod? - néztem rá komolyan.

- Nos... Mennyire vagy ismert...aaa szakmában?

- Nem vagyok kurva...

Elvigyorodtam. - Akkor minek neked a lóvé? - lehervadt amint belegondoltam, amit mondott. - Akkor miért is vagy itt?

- Mert most egy kicsit mégis csak az vagyok... A pénz pedig... nem akarok éhen halni.

- Az elejét kifejtenéd? - kértem.

- Nem tehetem...

- Meddig játsszuk még ezt cica? - húztam magamhoz és megöleltem. - Mondd el végre...

- De én nem... Nem tehetem, ellened vagyok. Vagyis voltam. Már nem tudom...

- Ellenem? - szorosabban vontam magamhoz. - S mégis mit kell ellenem elkövetned?

- Semmit... vagyis nem nekem konkrétan... ez amolyan büntetés tőlünk, nektek...

- Kiktől? Nekünk? Egyedül vagyok... - suttogtam a fülébe, hátha elmondja végre.

- Felejts el... nem mondhatok többet, így is túl sokat kiszedtél belőlem...

A fülébe haraptam - S végighúztam kezem a gerincén. - Mondd el az egészet.

- Nem!

- Most már nem engedlek el addig, míg el nem mondod. - olyan szorosan öleltem, hogy beszélni tudjon - Tudni akarom és el fogod mondani.

- Nem... Kérlek engedj el!

- Akkor beszélj...