6. fejezet

- Japán vagyok... Miért?

- Add az előkelőt és ne szólj többet a szükségesnél. - behúztam a tegnap esti vendégszobával szemköztibe. - Itt találsz magadra valót. Egy perc és itt vagyok. - indultam, hogy valamit magamra húzzak végre egy alsógatyán kívül is.

- Értettem főnökúr! - Kiválasztottam magamnak egy egyszerű fekete mini ruhát, felöltöztem, és kimentem utána. - Ez megfelelő lesz, vagy keressek másikat?

- Eh? - néztem hátra, miközben a nyakkendővel szenvedtem. Nagyot nyeltem. - Ha az a célod, hogy végig a merevedésem kelljen igazgatni akkor több mint megfelelő...

- Nem az volt a célom - vigyorogtam rá - de ha már így szóvá tetted...

- Aisssh inkább segíts megkötni ahelyett, hogy kár örvendesz felettem...

- Mutasd - odaléptem hozzá, és megkötöttem neki - parancsolj - mosolyogtam rá.

Megcsókoltam.

- Ezt miért kaptam? - pislogtam ártatlanul.

- Nem kaptad. En vettem el. - hunyorogtam rá sunyin. - Na gyere. - nyújtottam a karom.

- Persze, persze, mert a bíróúr bármit megtehet - karoltam bele.

- Pontosan. Örülök, hogy ezt így tisztáztuk. Talán leesik majd, hogy úgy sincs más választásod, mint kielégíteni a kíváncsiságom.

- Úgy kielégítelek, hogy nem felejted el... - mormogtam.

- Majd ha hazaértünk megteheted. - kinyitottam előtte az ajtót, majd leintettem egy taxit.

- Megteszem, ha hazaengedsz előtte. Tudod, nem szeretném, ha felcsinálnál - súgtam a fülébe, mielőtt félbeszakíthatott volna.

- Egyedül biztos nem mész sehova - kinyitottam előtte a kocsiajtót.

- Kísérj el, ha ez megnyugtat...

- Ne gúnyolódj. Tényleg japán vagy?

- Hai. Watashi wo shinjite inai? Demo.. naze katte?

- Néhányan tudják rólam, hogy oda vagyok a japán nőkért.... - susogtam a fülébe, majd beleharaptam. - Talán ezért engedtem elcsábítani magam. S talán így elkerülöm a kérdéseket rólad, ha már az elején így mutatlak be.

- Ne aggódj, tökéletes válaszaim lesznek, rangodhoz méltóan fogok viselkedni...

- Ez valami külön élvezet számodra?

- Mi? Csak nem akarlak lejáratni, de ha te azt szeretnéd..

- Az, hogy egyfolytában gúnyolódsz, mikor nem illik ehhez a szép archoz. - cirógattam meg bőrét...

- Ez csak úgy magától jön... De majd visszafogom magam...a kedvedért

- Nem kell, még a végén megfulladsz...

- Ne reménykedj, rossz pénz nem vész el

- Az aprót megtarthatja. - nyomtam a sofőr kezébe. - meg egy kérdés erejéig fordultam vissza a nőhöz - Milyen néven mutathatlak be?

- Natsui Kage - mondtam lassan - És én hogy hívhatlak?

- Hívhatsz Kyuhyunnak... - az épület felé vezettem. Egy hatalmas terembe léptünk. Rögtön egy csapat lepett hozzánk. Élükön Sungmin és Henry.

- Ki ez a gyönyörű nő veled Kyu? - fogtunk kezet. - Igazán nem illik hozzád. ( Henry

- Konnichiwa! - enyhén meghajoltam, és feltűnésmentesen végigmértem a két férfit. Ártatlanul mosolyogtam.

- Oh a hölgy japán? Minő meglepetés... - kezet csókoltam neki - Boku wa Lee Sungmin.

- Natsui Kage desu. Hajimemashite

- S hogy hogy késtél? Lemaradtál Teukie újabb beszédéről - miközben szinten kezet csókoltam a nőnek - Szólíthatom Kagénak? Hívjon nyugodtan csak Henrynek.

- A házvezetőnő nem hozta a ruhám. Beljebb mehetnénk?

- Csak tessék - vigyorogtam. Ám Kage kezét nem engedtem el.

- Igen - bólintottam egy aprót, és rámosolyogtam

- Ugye nem bánod, míg ti beszéltek körbevezetem Kagét?

- Velem marad.

- Mit szólsz ehhez Kage- san? Kisajátít téged..

- Hagyjátok már szegényt. Inkább mond, merre vannak a többiek.

- De ő nem jöhet oda..

- Sungmin. Vezess ... - hagytam figyelmen kívül.

- Miért nem mehetek Henryvel? - kérdeztem Kyuhyunt nagy szemekkel.

- Ezt megbeszéltük kedvesem... - néztem rá nyomatékosan. Nagyot sóhajtottam mikor láttam, hogy Henry szóra nyitja a száját. - Fontos hogy ne tűnjön el. Te pedig nem tudsz vigyázni rá. Sungmin , elengedhetetlen, ha beszélni akarunk, szóval Kage velünk jön.

Gyanakvóan néztem most végig Kagén. - Szóval több van benned, mint amiit mutatsz?

- Nincs bennem semmi különös. Tudtommal... - mondtam ártatlanul.

- Leetuk mérges lesz, de gyertek...

- Megint az emeletiben? - néztem morcosan. - Ott nincs billiárd asztal.

- Nem játszani jöttünk...

- De utána lehetett volna...

- Utána más terveim vannak.

- Te csak el akarod kerülni a visszavágót.(h

- Pedig szívesen megnéztem volna, hogy hogyan játszotok..

- Mi olyan érdekes Kyun, hogy sikerült magával hoznia? - nézett rám Sungmin.

- Ez egy hosszú történet... - hárítottam a kérdést.

- Uram? - szólítottam meg Henryt a háta mögül. (Korra

- Igen Korra?

- Fontos dologról volna szó. Beszélhetnék önnel négyszemközt? - végignéztem a többieken. - Bíró úr, Lee úr. - bólintottam, majd kérdőn néztem Kagéra.

- Kage - nyújtottam kezet

- Korra. - ráztam kezet vele. Megvillant a szemem, mikor a kezembe csúsztatott valamit, remélhetőleg a keresett Pen drive-ot.

- Mennünk kéne. - köszörültem meg a torkom.

- Örültem a találkozásnak - hajoltam meg.

- Úgyszintén. - mosolyodtam el. - Uram? - néztem Henryre.

- Majd később keressen meg.

- De ez nagyon fontos, a csapat…

- Azt mondtam később.

- Igen uram. - odabólintottam. - Uraim. Kage. - és elléptem tőlük. Vigyorogva tettem a táskámba az információ hordozót.

- Ki volt ez?