3. fejezet

3. fejezet

- Gyors voltál - mosolyogtam rá, és megcsókoltam, közben egy laza mozdulattal kioldottam a fürdőköpenyére kötött masnit, és hozzá simultam - pedig a fürdést ki kell élvezni - suttogtam a fülébe.

- Élveztem az estét. Sőt még jobban a reggelt. De nekem mennem kéne.

- Lenne szíved itt hagyni? - néztem rá kiskutya szemekkel, miközben alhasát simogattam.

- Azt mondjak nekem nincs szívem. - cirógattam meg az arcát. Kezemmel közelebb húztam magamhoz es hátrálni kezdtem. Egy kis móka belefér...

- Ha nincs szíved, akkor mi dobog itt? - kezemet mellkasára csúsztattam - ez nekem elég szívszerűnek tűnik - vigyorogva kezdtem harapdálni a nyakát.

- Fogalmam sincs, mi kattog ott. Múltkor a dokinak is mondtam, hogy ez abnormális. - tovább hátráltam, míg be nem sétáltam a zuhany alá.

- Talán gyilkos vagy, hogy ezt mondod? – kérdeztem.

- S ha azt mondanám igen? Volt ember kinek miattam ért véget az élete? - szendén mosolyogtam, de szavaim keményen zengtek a helységben.

- Akkor elmondhatom magamról, hogy lefeküdtem egy gyilkossal - végignyaltam a nyakán. Szavai nem ijesztettek meg, hisz én sem voltam annyira szent - amíg nem engem akarsz megölni, addig nincs mitől félnem...

Kezemet végigfuttattam hátán. Ne hol megkarcolva selymes bőrét. – A kimondott ítéletekkel öltem. Nem puszta kézzel. - lecsaptam ajkaira.

Nem tudtam, de nem is akartam neki válaszolni, inkább játékosan ráharaptam nyelvére.

Összehúztam a szemem és belemarkoltam a fenekébe.

Vigyorogva kezdtem csókolgatni vállát és kulcscsontját, kezeim oldalát simogatták

- Mitől gondoltad meg magad amúgy?

- Sosem voltak más terveim, csak kellett néhány perc...

- Akkor jó. - a kőre dobtam a fürdőköpenyt. - Mindenkivel ilyen ... hogy is mondjam. Készséges vagy? - suttogtam a szájába.

- Miért érdekel? - néztem fel rá.

- Mert jó lenne tudni, hogy miben vagyok más, csakhogy még többet kapjak a csókodból. - morogtam válaszom, miközben már le is csaptam az ajkaira.

- Szóval még jobban ki akarsz használni?

- Most letagadjam?

- Felesleges lenne...

Neki taszítottam a falnak és megengedtem a vizet. - Akkor nem fogsz megsértődni gaz? - kicsit hátrébb léptem tőle és végig néztem meztelenségén. Tulajdonképpen most először. Nem kell részleteznem. Egyszerűen pont nekem való. A tökéletes nő nekem. S már végigsimítottam mellein, kulcscsontján, hasán. Kezeim keresztül kasul bejárták testét.

- Tetszem neked? - kérdeztem. Fejem a falnak döntöttem, lehunytam a szemem, és csak élveztem, amit csinál.

- Igen. - s letérdeltem előtte. Csókokkal halmoztam el hasát, majd arcomat az öléhez simiztem. Combja közé csókoltam.

Jólesően felsóhajtottam, beletúrtam a hajába.

Nyelvemet végighúztam a szeméremajkakon, majd elmerült a barlangban. Ki-be mozgattam és örömmel hallgattam, ahogy élvezi az,t amit teszek vele.

- Ne szórakozz tovább - nyögtem.

Pár pillanatig még "kínoztam", majd felálltam és vágytól opálos tekintetét kutattam. - Nem szereted háttal igaz?

- Nem - morogtam, és megcsókoltam.

Nem engedtem, hogy elhúzódjon a csóktól. Farkamat a bejáratához igazítottam és elmerültem benne. Nem hagyva magunknak időt egyből mozogni kezdtem. Fél kézzel csípőjét fogtam, másikkal mellét masszíroztam.

Nyakába kapaszkodtam, hogy meg tudjam tartani magam.

A csók felperzselt, öle szorítása pedig a mennyekig repített. Nem bírtam sokáig s kis idő elteltével újfent elmentem.

Én is követtem, fáradtan dőltem neki, megpusziltam a fülét.

- Van, aki ennyiszer ilyen rövid idő alatt? - lihegtem és megborzongtam a puszin

- Látod, hogy van - vigyorogtam

Megköszörültem a torkom és kihúzódtam belőle. - Magamon kívül gondoltam. - tusfürdőért nyúltam.

- Nem szoktam ennyiszer...

- Csak én vagyok ilyen telhetetlen? - kezembe öntöttem egy adagot es mosakodni kezdtem.

- Hát – tétováztam - Te meggyőzőbb vagy, mint a többiek...

- Akkor a többi kuncsaftod béna volt. - hattal fordítottam nekem és őt is mosdatni kezdtem. Mar úgy se erek oda...

- Lehet - mivel nem láthatta, elmosolyodtam - megbántad, hogy felszedtél?

- Nem bántam meg, de szerintem te is rájöttél...

- Tudod- fordultam fele- nem art a megerősítés, hogy én is jobb lehessek...

- Megerősítés? El fogsz szállni cicám...

- Én soha. Tisztában vagyok a dolgokkal - adtam neki egy csókot

Megragadtam a tarkójánál fogva és keményen visszacsókoltam. Újra forrni kezdett a vérem, de sajnos már tényleg mennem kellett így nehezen elszakadtam tőle. - Azért jó, hogy rámutattál, hogy nő hiányom van. - vigyorogtam. Elzártam a vizet és kiléptem a zuhanyból.

- Akkor most kiválasztasz még egyet a pénzéhes csodálóid közül? - kérdeztem gúnyosan.

- Nem inkább megyek és keresek egy normálist. Te sem ismertél fel.. Akkor keresek nőt inkognitóban. S ne nézz, így nem állj jól - csíptem arcába.

- Fel kellett volna ismerjelek? - kérdeztem ártatlanul.

- Nem. Még a lapokban is csak fehér parókában szerepelek...

- Nem tudom elképzelni, hogy jól állna neked...

Felhúztam az orrom. - Nekem minden jól áll. - hátat fordítottam neki és kitrappoltam a fürdőből.

Elzártam a csapot, felkaptam az első kezembe akadó törcsit, és nevetve utána mentem, hátulról megöleltem - Ilyen könnyen megsértődsz tigris? - kérdeztem lágyan.

- Igenis jól áll nekem. - mutattam fel egy festményre a falon.

Felnéztem, majd rá, és elmosolyodtam - A fekete jobb.

Morcosan néztem rá és kinyújtottam a nyelvem.

- Ne nyújtogasd, mert kedvem támad beleharapni Bíró uram

Kinyújtottam a nyelvem és indultam a háta mögött lévő gardróbhoz.

- Segítsek felöltözni, vagy menni fog egyedül is? - kérdeztem, majd gyorsan megtörölköztem, és magamra kaptam a bugyimat.

Néztem, ahogy kapkodva felöltözik. Lezseren neki dőltem az egyik szekrénynek - Végül is mért ne?

- Nem kellett sokáig győzködni... - vigyorogtam.

- Már elkésetem. - néztem az órára. - Már tök mindegy meddig húzod az időmet. Akkor legalább kiélvezem. - villantottam egy mosolyt.

- Ejnye - odasétáltam elé, és végigmértem még egyszer, gondolom utoljára - és mit szeretne felvenni a Bíró úr?

- Nos, ma csak egy partin kell megjelennem. Olyan kötelező fajta, amikor a pancserek órákat nyaliznak nekem. - vontam vállat. - Rád bízom.

- Ez olyan " van kedve menni a halálnak" típusú bulinak hangzik, amihez megfelelően ki kell öltözni - tűnődve álltam a szekrény előtt.

- Pontosan. - sóhajtottam. Majd felvontam a szemöldököm. - Mintha járatos lennél a témában úgy mondod...

- Nem mindig ez volt a munkám, de nem részletezném - kivettem egy fekete inget, és egy fehér öltönyt. - Merre tartod a zoknikat és az alsóid?

- Ott a bunda alatt van egy fiók. - furdalt a kíváncsiság. - Mért nem mondod meg?

- Milyen bunda ez?- néztem rá - Tudod, nem annyira szép történet. Mondjuk úgy, nem volt más választásom.