5. fejezet

- Akkor így maradunk...

- Én ugyan nem. - elengedtem és felálltam, de nem engedtem megszökni. A lakáson végigvezetve a pince felé vettem az irányt. Belöktem az ablaktalan helységbe. - Vagy itt maradsz, míg nem beszélsz, vagy most elmondod.

- Azt hiszem unatkozni fogok itt... - biggyesztettem le a számat - Képes lennél itt hagyni?

- Három nap étlen-szomjan....

- Voltam már rosszabb helyzetben is...

- Mennyit ér neked az életed? - besétáltam utána és bezártam az ajtót. vak sötétség let.

- Nem félek tőled.

- Pedig kéne..

- Lehet - tette pár lépést a hangja irányába.

- Felkattintottam a villanyt. - Biztos nem félsz tőlem?

- Mi a jó élet? - meresztettem rá hatalmas szemeket.

- Nem is tetszik? - biggyesztettem le a szám - Egy kicsit se...?

- Mi a fene ez?!

- Én festettem. Gondoltam, ha befejezem bemutatom a nagyközönségnek..

- Egyedi...

- Szóval nem teszik. - néztem letörten hol a vászonra hol a nőre.

- Nem tudok kiigazodni rajtad... megfenyegetsz, aztán elém raksz egy festményt. De nem mondtam, hogy nem tetszik.

- Szóval tetszik? - meresztettem rá hatalmas szemeket. A többi megjegyzését figyelmen kívül hagytam.

Bólintottam.

- De ezt ugye nem csak úgy rám hagyod? - vontam össze a szemem.

- Nem, tényleg tetszik, viszont nem egy pincében kéne tárolnod...

- Hanem hol?

- Látható helyen?

- De még nincs is kész...

- Fejezd be - közelebb mentem hozzá.

- De sosincs elég időm.. arra gondoltam te befejezhetnéd...

- Én?

- Te.

- Miért is tenném meg? Egyáltalán, honnan veszed, hogy tudok festeni? - A hatalmas vászonra néztem, ami az egész falra ki volt feszítve. A festék biztos vagyok, hogy ő is rájött, vér volt.

- Mert ha nem beszélsz hamarosan úgy is vér folyik itt, akkor meg már valami szép is legyen...

- És ha beszélek, azért fog vér folyni? Ördögi kör...

- De azért nem a tied..

- Én ebből a szituációból sehogy sem jöhetek ki jól. Vagy te, vagy ők... Lőttek a szép emlékeimnek...

- Mond már el! - kiáltottam rá.

- Nem lesz jobb semmi, ha elmondom...

- Mondd el. - hajtogattam továbbra is, mint valami mantrát.

- Kérlek, engedj haza!

- Nem. Azt mondtad ellenünk terveztetek valamit. Tudni akarom, mit is jelent ez.

- Mondjuk úgy, rossz vicc, felsőbb utasításra. De nem haltok bele

- Befejeznéd végre?

- Nem!

- Gyere ide cica...

Nem mozdultam.

Felsóhajtottam és én léptem oda hozzá. Könyökénél fogva a vászon elé vezettem. A háta mögé léptem és végig vezettem tenyerét a felületén. . Ez itt egy gyilkos vére. Annyi pénze volt, hogy hagytam magam megvesztegetni és nem zártam börtönbe. Ám addig zsaroltam, hogy mégis megteszem, míg végül földön futó nem lett. Mikor nem tudott többet fizetni idehozattam és két emberem előttem nyúzta meg. Szemem se rebbent. - szorosan öleltem magamhoz. - Nem akarom, hogy bajod essen, de tudod van, hogy bekattanok és nem tudnak leállítani. Mond el szépen, amit tudsz.

- Ölj meg!

- Ahhoz te túl szép vagy. - nyomtam csókot a nyakába. - s túl egyszerű volna...

- Túl egyszerű...

- Igen. - kezemet a nyakára csúsztattam - nem hiszem, hogy egy ilyen törékeny nő, mint te túl sokat tehetne ellene...

- Keményebb fából faragtak, mint azt te hiszed...

- Akkor mért félsz elmondani?

- Féltem a munkám, és a szabadságom...

- Mi a munkád? - csaptam le azonnal. - S hányszor mondjam, hogy én tudok vigyázni rád?

- Nem mondhatom el, mert az az életembe is kerülhet. Nincs kedvem még meghalni, amúgy sem életbiztosítás az egész...

- Chh - kezdtem ingerült lenni. - A szabadságodnak amúgy is vége, ha nem mondasz semmit...

- Legalább nem zargatnak az irodában...

- Az előbb még féltetted a szabadságod. Milyen iroda? S kik nem zargatnak...

- Tudod, amikor nem "terepen vagyok", a papírmunkát is ell kell végezni. Bár mondjuk most pár nap kimenőt kaptam volna...

- Mit kell tennem, hogy elmond nekem mi folyik itt?

- Nem mondhatom el, mert az az életembe is kerülhet. Nincs kedvem még meghalni, amúgy sem életbiztosítás az egész... és nem szeghetem meg a titoktartási eskümet...

Felhorkantam. - Elegem van. - nagyot sóhajtottam. - Akkor eljössz velem?

- El, de előbb haza mennék, hogy valami emberibb ruhát szerezzek...

- Adok neked, de nem engedlek sehová mellőlem, míg nem tudom mi ez..

- Mégis honnan akasztasz le nekem ruhát? Fehérnemű is kéne...

- Van egy rakat női ruci az egyik szobában onnan válogathatsz. - vontam vállat türelmetlenül. - De ígérd meg, hogy nem csinálsz jelenetet, és nem kell majd magam után rángassalak...

- Már miért rendeznék jelenetet? - néztem rá értetlenül.

- Hogy elmenekülj a válaszok elől... - magammal szembefordítottam és hátrálva kezdtem a visszahúzni.

- Nem fogok, jó kislány leszek. Mit vársz tőlem, hogy viselkedjek?

- Tudsz japánul?