9. fejezet

Megráztam a fejem. (Kage

- Nos Takuya megtálalta az adatbázisban őt. Viszont Hyoriból tényleg rengeteg van. - szóltam amint beléptem az ajtón. (Siwon

- De nem mondta a teljest, ezt is úgy kellett kiszednem belőle. - védekeztem. ( Teuk

- És igaz, amit mondott? Tényleg jogász?. (Minnie

- Valóban. Ám emellett nincs róla adat arról, hogy mit csinált abban a két évben mielőtt egyetemre jelentkezett.

Kérdően néztem rá. Majd frusztráltan a hajamba túrtam. - Min? Nincs kedved megtörni? - kérdeztem miközben még mindig a szemeibe néztem. - nekem addig dolgom van. ( Kyu

- Nem szedtek ki belőlem többet. Nem is nagyon tudok mást, mint mondtam, az utóbbi időben Kyuhyunra fókuszáltam...

- Valaki tudja, hogy Yesung hol tartotta?

- A síkosítót? A ...

- Inkább maradj csendben. - fogtam meg az orrnyergen frusztráltan. (Henry

- Hé.. ezt talán nem előtte kéne megbeszélni - böktem a nőre.

- Úgysem engedtek el, nem mindegy akkor? - kérdeztem lemondóan.

- He. Várj már. - szóltam az épp távozni készülő Kyuhyunra. - Mégis hova mész?

- Nos, visszaszerzem azt, ami az enyém..

- Mégis hogy? - kérdeztem gúnyosan. - Megint Sherlock Holmest játszol? Ha nem zavar van már egy a csapatban és semmi...

- Hehe nyugi van.

-A reggel folyamán vagy a taxiban vagy itt adta le valahol. - magyaráztam - azzal a taxi sofőrrel naponta találkozom és megbízható. Szóval itt van valahol. Talán szétné..

- De hát rajtunk kívül nem volt senki mellette nem? - tártam szét a karom.

- S mégis ha nem dugta fel magának vagy nem hagyta nálam, akkor itt kell lennie. - csattantam fel elveszítve a türelmem.

- Ha ennyire fontos volt neked az a pendrive, miért hagytad annyira látható helyen? - vontam fel a szemöldököm - s tudom, nem a legalkalmasabb pillanatban szólok, de ki kellene mennem a mosdóba...

- Na persze, hogy megszökj, mi? (Hae

- Tényleg szólít a természet...

- Mi meg vagyunk a hét törpe...

Felálltam, és odaléptem Kyuhyun mellé - Akár el is kísérhetsz, és ellenőrizheted, hogy " nem dugtam e fel magamnak" - súgtam a fülébe.

- Nem hagytam látható helyen! S nem, nem fogsz befolyásolni. De gyere. - fogtam meg a könyökénél.

- Ezt nem gondolhatod komolyan!

- Elviszem innen, mielőtt még valaki jön és elviszi, mi meg nem tudjuk, megmagyarázni mért nem mehet...

- Hova viszed?

- A külvárosba. Tudod hova...

- Igen. - bólintottam. - vigyed. - És szedd ki belőle végre. Két óra múlva utánad megyek.

- Tényleg el kell mennem a mosdóba - mondtam, miután kivezetett a teremből.

- Jó. Akkor most megnézzünk, meddig bírod még.

- Halj meg..! Tudod, ha jó fiú lennél, lehet, hogy visszakaphatnád a kocsidat - mondtam csak úgy mellékesen.

- Olyan igazságtalan vagy velem, mikor én tettem veled semmi rosszat. Veled ellentétben, aki igencsak keresztbe tett nekem. - néztem rá "szépen". - Veszek újat, ha nagyon szükségem lesz egyre. - egy zöld sportautó mellett álltam meg odakint. - Addig pedig elkötjük a Henryét.

- Ezt a szépséget én is szívesen vezetném, bár az A8-ad sem rossz - vigyorogtam rá - És mondjuk úgy, nem tettél velem semmi rosszat, mert nem kerültem az utadba. Eddig...

8. fejezet

- Leeteuk azt mondta, hogy egy luvnya lopta meg?

- Mit nézel ennyire Kyu?

- Szerintetek hogy ismertem meg? - tettem fel költőinek szánt kérdésem.

- Lemaradtam. Az előbb meg Yesungról beszéltünk, de most már nem vagyok biztos benne...

- Ugye nem azt akarod mondani, hogy a csaj is ribanc?

- De. Pontosan azt. - szorítottam össze a fogam és Kage elé álltam.

Felnéztem rá - Kivehetem a fülest?

Bólintottam

Kyu mellé sasszéztam. - Hol van? - tértem a lényegre.

- M-micsoda? Mi ez a fagyos hangulat?

Csúnyán néztem rá és megismételtem Henry kérdését. - Hol van?

- Mi van hol? - pislogtam ártatlanul.

- Ne akard, hogy kezet emeljek egy nőre. - mondtam veszélyes halk hangon. - Elloptad tőle a pendriveot. Hol van?

- Milyen Pen drive?

Gyanakvóan összehúztam a szemöldököm. - Egy SMS és Ren megmondja, a helyén van- e. - s meg is írtam amint előkotortam a telót a belső zsebemből.

- A te érdeked, hogy az inasa ott találja.

- Fogalmam sincs, miről van szó

- Kage azt mondtad ellenünk dolgoztok. Ránk értetted? - intettem a többiekre.

- Te tudtad, hogy nem tiszta... - döbbentem le.

- Kyu, te nem vagy normális...

- Utána tudtam meg. Ezért késtem. Belőle próbáltam kiszedni valamit miután elszólta magát. De ...- megzizzent a kezemben a telefon. " Nincs itt csak egy rakat lóvé. Fizetésemelés, Főnök?" Gyorsan megírtam, hogy nem lesz mit és/vagy mivel rejszolnia, ha hozza nyúl. Majd kifejezéstelenül Kagéra néztem. - Nincs ott a Pen drive.

Elvettem a nőtől a válltáskáját majd a földre szórtam a tartalmat. Nem volt köztük. Dühösen vágtam a földhöz a táskát. - beszélj.

- Hogy lehettél ennyire szerencsétlen, hogy hagytad, hogy ellopja tőled?!

- Még mindig nem tudom miről beszéltek...

- Biztos vagy benne, hogy ő lopta el?

- mikor tegnap délután hazaugrottam még meg volt. Azóta meg Ren nézett rá tudtommal először. Ám ma reggel ő - mutattam az előttem ülőre - egyedül maradt a szobában.

- Na jó aranyom, vége a színjátéknak. - kaptam elő egy pisztolyt s nyomtam a fejéhez. - Kyu sose téved. Bármily idegesítő is ez. Szóval mondjad, hol van.

- Most nagyon nagy bajban vagy Kage-san... Kyu, mit csináljunk vele?

- Kage. - néztem rá komolyan. - Mit tudtok rólunk...?

A háta mögé álltam es úgy mondtam a fülébe veszélyes halk hangon. - Te se akarod, hogy meghúzzam a ravaszt...

- Ha megölsz, nem beszélek többé...

- S most beszélsz végre? - vontam fel a szemöldököm.

Végig húztam a körmöm a karján. - Yesunghoz is közöd van?

- Nem tudok semmit Yesungról...

- De azt tudod, hogy kicsoda...?

Ismét bólintottam.

Összehúztam a szemöldököm. - De tuti van tipped mi történt vele.

- Legálabb ez az igazi neved?

- Igen, ez az igazi. És nem, fogalmam sincs, mi történik vele, mivel az elmúlt fél napban csak veled kommunikáltam, nem volt időm mással foglalkozni, ha nem vetted volna észre... - néztem sokatmondóan Kyuhyunra.

- Mi a gond? Jutottatok valamire hol lehet Yesung? - léptem vissza a szobába.

- Én két napja beszéltem vele utoljára. - vontam vállat, de szerintünk ő tudja. - intettem Kage felé.

- Halvány fogalmam sincs róla, én vele nem foglalkoztam... - vontam vállat.

- Miről maradtunk le? - pislogtam a nőre.

- Hanem velem mi? - hajoltam közel hozzá.

- Kyuhyuné is eltűnt és úgy tűnik, ő tudja, hogy hova tűnt Yesung.

- Tessék?!

- Nem nagyon ellenkeztél - mondtam gúnyosan.

- Mégis minek kellenek nektek a pendriveok?

Nem válaszoltam neki, Kyuhyunt fixíroztam.

- Mennyit tudtok rólunk? Hányan vagytok? Kik vagytok?

- Te ki vagy?- sziszegtem.

- Akkor még egy telefon. - sóhajtottam. - Natsui Kage? - henry bólintott. S elvonultam még egy hívst megereszteni.

- Mindent tudunk rólatok... na jó, a bíró úr művészi hajlamairól nem tudtam... és ki vagyok? Két hónapja végeztem az állami jogi egyetemen, 21 éves vagyok, mire vagy kíváncsi?

- Megmutattad neki? S még él?

- Jogi egyetem? Minek kémkedne egy friss diplomás jogász utánunk? Na persze... jogi egyetem, mi?

- Most nem ez a lényeg. - intettem le. - Mesélj még. Mi az a "minden", amit tudtok rólunk?

- Nézz utána a nyilvántartásban... vagy a diplomám akarod látni? - vontam fel a szemöldököm - és minden alatt tényleg mindent értek. Tudod, igen jók a kapcsolataink, bár az utóbbi időben szűkítették a látókörünk, hogy a célpontra tudjunk koncentrálni...

- Célpont? Mi? Miért?

- Kik? Mondd mar vagy... - fortyantam fel.

- Mi változott reggel óta? - vágtam a szavába. - mi változott, hogy most akar ennyit is elmondasz. Mikor en semmit nem bírtam kiszedni belőled.... ?

- Te a munkámat kérdezted, és hogy kinek dolgozom...

- Talán itt lenne az ideje, hogy azt is elmondd!

7. fejezet

- Kyu, gyertek, Leeteuk már vár...! (Minnie

- Leeteuk csak ugat, de nem harap. - vágtam vissza. (Kyuhyun

- A vállalattól van. Munkakapcsolat... (Henry

- Értem... (Kage

- Ha már a munkánál tartunk... Kage-san, te mit dolgozol?

- Miért olyan fontos ez forgattam meg a szememet.

- Számomra nem fontos - nyitottam ajtót előtte.

- Donghae. Siwon. Örvendek. Leeteuk nyugi a hölgy csendben marad es ha Donghae van olyan kedves, hogy kölcsön adja a fülesét hallani se fog semmit.

- De... (Teukie

- Örvendek a találkozásnak. Choi Siwon. - nyújtottam kezet. (Siwon

- Natsui Kage, hajimemashite - fogadtam el a felém nyújtott kezet - Én nagyon szívesen várok odakint is... - ajánlottam fel készségesen.

- Látod a hölgy is....

- Bent marad. - mondtam ellentmondást nem tűrően.

- Tudjuk, hogy szereted a japán nőket, de ez azért túlzott ragaszkodás nem? - kérdeztem kétkedve. De azért en is kezet nyújtottam - Lee Donghae.

- Örülök a találkozásnak - mosolyogtam, majd Kyuhyunhoz fordultam - Ennél egy kicsit jobban is bízhatnál bennem. Nem hagylak itt... Megvárhatnálak kint Henryvel, vagy bárki mással, és akkor nem kéne holmi fülhallgató, hogy ne halljak. Mindenkinek egyszerűbb lenne... - pislogtam rá pilláim alól.

- Ha a fülesen múlik, odaadom.

- Nem versz át. S mert pont Henryvel? Mert az előbb mondtam, hogy ő képtelen lenne vigyázni rád? Hooo nem vagyok szőke.

- Na jó ez kezd unalmas lenni. Donghae add oda a fülest. Henry koncentrálj, ne nyálazz. Leeteuk kezdj bele végre...

- Mióta vagy te a főnők? S Sungminra mért nem szóltál?

- Pasik - morogtam halkan.

- Mit mondtál?

- Azért mert ő nem csinált semmi rosszat...

- Semmit... - sóhajtottam - és azért vele, mert ő ajánlotta fel korábban, de nekem teljesen mindegy, akkor kérem a fülest és láthatatlanná válok(kg

- Akkor. - csaptam össze a kezem fontoskodom, miután a nő nekünk háttal és bömbölő jrockkal a fülében leült. - Új probléma lépett fel az ellenzékiekkel kapcsolatban.

- Már megint? A múlt héten ölettem meg a vezetőjüket.. - piszkáltam a körmöm.

- Aha aztán megint nekem kellett elítélnem az embered, hogy kivégzést kapjon és ne fecsegjen többet.

- Legalább neked is volt dolgod...

- És most épp mi a gubanc?

- Megint pénzt akarnak?

Jó, hogy a "hangos" zene nem nyomta el teljesen a hangjukat, így hallgattam a beszélgetésüket, persze tökéletesen álcázva magam...

- A pénz mindig jól jön, de most nem erről van szó. - tördeltem a kezem.

- Mára elég gondot okoztál. Inkább légy hasznos és maradj csendben. - mosolyogtam rá bájosan.

- Hagyd Henry nem éri meg - szóltam rá mikor veszekedni akart. - Mond Leeteuk. Figyelünk.

- Szóval ... az volt... az történt, hogy ..

- Nyögd már ki!

Összerezzentem. - Ellopták a pendriveom.

- Tessék?!

- Én nem tehetek róla jól van?? Azt hittem csak egy kurva. – védekeztem.

- Szerinted van értelme, amit mond- fordultam Haehez.

- Nem...

- Milyen kurvákról hablatyolsz?

- Egy kurváról. Aki elvitte.

- Mikor történt?

- T- tegnap előtt ..

- S mégis meddig akartál meg várni, hogy mindezt elmond? - törtem ki. Izzószemekkel méregettem a szőke hülye gyereket.

- Nem akartam felesleges pánikot...

- Felesleges? Már hogy lenne felesleges?!

- Hát pont aznap néztem át róla pár adatot és először én csak azt hittem, hogy...

- Hogy megint voltál akkora gyökér és spontán elhagyod az egyetlent. - kezdtem veszélyes halk hangon. - Az egyetlent, ami bizonyítékként szolgálhat ellenünk?! - üvöltöttem.

- Hé. - rántottam magam felé. - Meghallja. - intettem Kage felé.

- Ha csak egy szimpla ringyó, akkor utána tudok járni.

- És ha nem az?

- Mi a neve?

- Hiyori. Hyiro nem, nem ööö Hyori ..

- Ha nem ringyó, akkor gáz van - vontam vállat.

- Akkor nem tudsz csinálni semmit? - fordultam Siwonhoz.

- Rá állíthatok egy elit csapatot az ügyre. De rengeteg Hyori rohangál Seoul utcáin... - vontam vallat ismét.

- Téged, egy cseppet sem izgat? - fordultam fele döbbenten.

- Dehogynem...

- Van még valami, amit nem mondtál el?

- És most mégis mit fogsz csinálni, hogy visszaszerezd?

- Hol van Yesung?

- Nem tudom. Ezért is hívtalak ide titeket...

- Elintézek egy telefont és pár óra múlva tudok mondani valamit. Leeteuk gyere velem.

- Biztos megint bepiált s ennyi.

- Ahogy te szoktál? Jaj igaz te nem bírod...

- Nyughassatok már! Mi a franc bajotok van ma egymással? Legalább ti legyetek normálisak, ha már Teuk így elbaltázta.
Frusztráltan kifújtam a levegőt. - jó. Igazad van. De akkor sincs Yesungnak nyomosabb oka eltűnni.

Elmerengve figyeltem a nekünk még mindig hattal ülő nőt. Valószínűleg épp AnCafet hallgatott.

- Hee. - ráztam meg a kezem bamba arca előtt. - Még nincs este.

6. fejezet

- Japán vagyok... Miért?

- Add az előkelőt és ne szólj többet a szükségesnél. - behúztam a tegnap esti vendégszobával szemköztibe. - Itt találsz magadra valót. Egy perc és itt vagyok. - indultam, hogy valamit magamra húzzak végre egy alsógatyán kívül is.

- Értettem főnökúr! - Kiválasztottam magamnak egy egyszerű fekete mini ruhát, felöltöztem, és kimentem utána. - Ez megfelelő lesz, vagy keressek másikat?

- Eh? - néztem hátra, miközben a nyakkendővel szenvedtem. Nagyot nyeltem. - Ha az a célod, hogy végig a merevedésem kelljen igazgatni akkor több mint megfelelő...

- Nem az volt a célom - vigyorogtam rá - de ha már így szóvá tetted...

- Aisssh inkább segíts megkötni ahelyett, hogy kár örvendesz felettem...

- Mutasd - odaléptem hozzá, és megkötöttem neki - parancsolj - mosolyogtam rá.

Megcsókoltam.

- Ezt miért kaptam? - pislogtam ártatlanul.

- Nem kaptad. En vettem el. - hunyorogtam rá sunyin. - Na gyere. - nyújtottam a karom.

- Persze, persze, mert a bíróúr bármit megtehet - karoltam bele.

- Pontosan. Örülök, hogy ezt így tisztáztuk. Talán leesik majd, hogy úgy sincs más választásod, mint kielégíteni a kíváncsiságom.

- Úgy kielégítelek, hogy nem felejted el... - mormogtam.

- Majd ha hazaértünk megteheted. - kinyitottam előtte az ajtót, majd leintettem egy taxit.

- Megteszem, ha hazaengedsz előtte. Tudod, nem szeretném, ha felcsinálnál - súgtam a fülébe, mielőtt félbeszakíthatott volna.

- Egyedül biztos nem mész sehova - kinyitottam előtte a kocsiajtót.

- Kísérj el, ha ez megnyugtat...

- Ne gúnyolódj. Tényleg japán vagy?

- Hai. Watashi wo shinjite inai? Demo.. naze katte?

- Néhányan tudják rólam, hogy oda vagyok a japán nőkért.... - susogtam a fülébe, majd beleharaptam. - Talán ezért engedtem elcsábítani magam. S talán így elkerülöm a kérdéseket rólad, ha már az elején így mutatlak be.

- Ne aggódj, tökéletes válaszaim lesznek, rangodhoz méltóan fogok viselkedni...

- Ez valami külön élvezet számodra?

- Mi? Csak nem akarlak lejáratni, de ha te azt szeretnéd..

- Az, hogy egyfolytában gúnyolódsz, mikor nem illik ehhez a szép archoz. - cirógattam meg bőrét...

- Ez csak úgy magától jön... De majd visszafogom magam...a kedvedért

- Nem kell, még a végén megfulladsz...

- Ne reménykedj, rossz pénz nem vész el

- Az aprót megtarthatja. - nyomtam a sofőr kezébe. - meg egy kérdés erejéig fordultam vissza a nőhöz - Milyen néven mutathatlak be?

- Natsui Kage - mondtam lassan - És én hogy hívhatlak?

- Hívhatsz Kyuhyunnak... - az épület felé vezettem. Egy hatalmas terembe léptünk. Rögtön egy csapat lepett hozzánk. Élükön Sungmin és Henry.

- Ki ez a gyönyörű nő veled Kyu? - fogtunk kezet. - Igazán nem illik hozzád. ( Henry

- Konnichiwa! - enyhén meghajoltam, és feltűnésmentesen végigmértem a két férfit. Ártatlanul mosolyogtam.

- Oh a hölgy japán? Minő meglepetés... - kezet csókoltam neki - Boku wa Lee Sungmin.

- Natsui Kage desu. Hajimemashite

- S hogy hogy késtél? Lemaradtál Teukie újabb beszédéről - miközben szinten kezet csókoltam a nőnek - Szólíthatom Kagénak? Hívjon nyugodtan csak Henrynek.

- A házvezetőnő nem hozta a ruhám. Beljebb mehetnénk?

- Csak tessék - vigyorogtam. Ám Kage kezét nem engedtem el.

- Igen - bólintottam egy aprót, és rámosolyogtam

- Ugye nem bánod, míg ti beszéltek körbevezetem Kagét?

- Velem marad.

- Mit szólsz ehhez Kage- san? Kisajátít téged..

- Hagyjátok már szegényt. Inkább mond, merre vannak a többiek.

- De ő nem jöhet oda..

- Sungmin. Vezess ... - hagytam figyelmen kívül.

- Miért nem mehetek Henryvel? - kérdeztem Kyuhyunt nagy szemekkel.

- Ezt megbeszéltük kedvesem... - néztem rá nyomatékosan. Nagyot sóhajtottam mikor láttam, hogy Henry szóra nyitja a száját. - Fontos hogy ne tűnjön el. Te pedig nem tudsz vigyázni rá. Sungmin , elengedhetetlen, ha beszélni akarunk, szóval Kage velünk jön.

Gyanakvóan néztem most végig Kagén. - Szóval több van benned, mint amiit mutatsz?

- Nincs bennem semmi különös. Tudtommal... - mondtam ártatlanul.

- Leetuk mérges lesz, de gyertek...

- Megint az emeletiben? - néztem morcosan. - Ott nincs billiárd asztal.

- Nem játszani jöttünk...

- De utána lehetett volna...

- Utána más terveim vannak.

- Te csak el akarod kerülni a visszavágót.(h

- Pedig szívesen megnéztem volna, hogy hogyan játszotok..

- Mi olyan érdekes Kyun, hogy sikerült magával hoznia? - nézett rám Sungmin.

- Ez egy hosszú történet... - hárítottam a kérdést.

- Uram? - szólítottam meg Henryt a háta mögül. (Korra

- Igen Korra?

- Fontos dologról volna szó. Beszélhetnék önnel négyszemközt? - végignéztem a többieken. - Bíró úr, Lee úr. - bólintottam, majd kérdőn néztem Kagéra.

- Kage - nyújtottam kezet

- Korra. - ráztam kezet vele. Megvillant a szemem, mikor a kezembe csúsztatott valamit, remélhetőleg a keresett Pen drive-ot.

- Mennünk kéne. - köszörültem meg a torkom.

- Örültem a találkozásnak - hajoltam meg.

- Úgyszintén. - mosolyodtam el. - Uram? - néztem Henryre.

- Majd később keressen meg.

- De ez nagyon fontos, a csapat…

- Azt mondtam később.

- Igen uram. - odabólintottam. - Uraim. Kage. - és elléptem tőlük. Vigyorogva tettem a táskámba az információ hordozót.

- Ki volt ez?