16. fejezet

- Kinek hiszed te magad, hogy így fenyegetsz? (Donghae

- Azt hiszed, nagyfiú vagy, csak mert van egy játék pisztolyod? (NaRae

- Csak nehogy azt hidd mindez üres fenyegetés. Mit akartok tőlük? Tőlünk?(SunJae

- Mégis mit? A pendrive-okat és Yesungot. Remélem elhoztátok, mert meghúzom a ravaszt, ha nem adjátok át.(Henry

- Ezek kellenek? - nyúltam a zsebembe a három pendriveért, majd megmutattam őket az ideges férfinak.

- Te most komolyan visszaadod őket?!(HyunAe

- Hol van Yesung?

- Add ide őket különben...

- Különben mi lesz? Ha meghúzod a ravaszt, ledobom őket a tetőről, majd a következő pillanatban agyonlőlek.

- Na Rae ne tedd. A főnök kicsinál, ha... (Korra

- Gyere ide, és vedd el! - kezemet észrevétlenül a pisztolyomra csúsztattam.

- Na Rae, miért? - suttogtam magam elé.

- Jó kislány!

- De előbb... engedjétek el őket!

- Persze, hogy aztán meg ne kapjuk vissza őket? Nem tollas a hátam.

- Pedig én látok ott egy-két pihét..

- Na, tudod kivel szórakozz. S nem válaszoltatok. Hol van Yesung?

- Remélem már kicsinálták. - morogtam magam elé.

- Csak a farkától szabadult meg - vontam vállat, és a tető széle felé sétáltam - engedd el őket, vagy megtanítom ezeket repülni!

- Vigyázz!

- Kuss!

- Ne olyan hevesen kicsi lány - hátulról lefogtam, hogy ne tudjon mozogni, és véletlenül se dobja le a pendriveokat. (Siwon

- Eressz!!

Gyorsan megpördültem nehogy engem is kellemetlen meglepetés érjen. - Lee Sungmin. - fogtam rá a fegyvert.

- Mi vagyunk előnyben lányok. Szóval mi volna, ha szót fogadnátok, és azt tennétek, amit mondunk? - kérdeztem mézesmázosan.

- Na Rae! - kiáltottam és rántottam meg a karom.

- Nyughass!

- Engedj el Choi!

- Miért, mi lesz, ha nem?

- Talán ez az agyatlan meghal - léptem elő, magam előtt terelve Leeteukot, fegyvert fogtam a halántékához. (Hyori

- S Kyu hol van?

- El van foglalva Kagéval. - vontam vallat.

- Te ki a fene vagy?

- Ő Hyori. Nem őt akartatok? - csiripeltem - Ereszd le a fegyvert Lee.

- Engedj el te ribanc!(Leeteuk

- Ez a csaj vert át? - vontam fel a szemöldököm, de nem eresztettem le a fegyvert.(Sungmin

Csak morogtam valamit.

- Engedd el a többieket, és akkor nem húzom meg a ravaszt. És a talpnyalóitokra ne számítsatok, már nem jönnek segíteni...

- Tudod, hamarabb lőlek le minthogy pislantasz egyet a helyedben nem hagynám figyelmen kívül egy ilyen egyszerű kérdést.

- Nem gondolod, hogy bevesszük h mindet kiiktattatok – döbbentem le.

- ideadod végre őket vagy megvárod, míg kiszorítom belőled a szuszt? - morogtam a nő fülébe.

- Itt van, de engedj el!

- Ne!

- Nyugi!

- De a főnök!

- Mert olyan fontos a pendrive, ha mi mar úgy is tudjuk mi volt rajta?

- Donghae hallgattasd már el. – sziszegtem.

- Okos kislány. De eszemben sincs elengedni. Ahogy mondod. Túl sokat tudtok...

Kinyílt az ajtó és Cho sétált be. Felemelt karokkal. - ideje volt Kage. Te meg tedd le azt a fegyvert, mert utoljára szóltam..

- Bocsi srácok. Mikor leütöttem azt hittem, hogy elájult, de átvert. (Kyuhyun

- Kage te vérzel...

- Mi még mindig többen vagyunk!

- De mi jobban bánunk a fegyverekkel - suttogtam hidegen, és a másik pisztolyt Lee fejének szegeztem.

- Hogy lehetsz ennyire béna Kyuhyun?

- Pont te mondod? Én legálabb egy kis ideig sakkban bírtam tartani.

- Akkor most patt helyzet. - vigyorogtam csúfondárosan.

- Eresszetek el a lányokat, akkor megkapjatok a Pen drive- okat.

- Nem eresztjük.

- Ne akard, hogy elveszítsem a türelmemet!

- Semmit nem tehetsz ellenünk...

Felsóhajtottam, majd egy jól irányzott golyóval kilőttem Lau kezéből a fegyvert - Azt ti csak hiszitek - morogtam - a következő a fejedbe megy...

- Áuccs - kaptam el a kezem. S ijedtemben hátra léptem.

- Henry vigyáz.

- HyunAe...

Kihasználtam a helyzetet, és biztonságosabb helyre akartam menni, de Henry elkapott, mire én a lábára tapostam.

- Engedj el!!

- Add ide őket!

- Basszátok meg, ennek így semmi értelme! - fakadtam ki - Engedjétek el a csajokat, vagy kibelezem a hülye nagyfejűt. Persze miután a bíróúr eltávozott az élők közül - Kyuhyun halántékának fogtam a fegyvert, és kibiztosítottam.