10. fejezet

- Megjöttem! - kiáltottam fel az emeltre. Nem hallottam semmit, ami gyanús volt így óvatosan lopakodtam fel a lépcsőn. (Korra

Már korábban bekötöttem a szemét, de mikor meguntam a rinyálását a szájába nyomtam a zokniját. Pillanatnyilag nem bírtam vele többet foglalkozni. Elnyúltam a kanapén, hisz ágyban már többiek szunyáltak. Egész éjszaka faggattuk, de alig tudtunk meg valamit. Szerencsére a pendrive sokat segített.

Épp elaludtam volna, mikor.... (Sun Jae

- Hát ezt nem hiszem el. - kiáltottam mikor végignéztem a szobán. Kihúztam a sötétítőt. - Azt hiszem, valami gáz van, erre simán csak bedurmoltok. - morogtam.

Nehezen, de sikerült kiköpnöm a zoknit - Engedjetek el végre!! (Yesung

- Álmodban! - morogtam nyúzottan. Majd csipás szemmel Korrára néztem. - Kage megszerezte? (Hyori

- Igen. - mutattam fel. Majd NaRae fejére dobtam. - Gyerünk csajszi. Azt mondtad te akarod először megnézni.

- Mikor engedtek el? - szóltam közbe.

- Majd talán egyszer... ha olyan kedvünk lesz... talán nem tetszik a hely? - vontam fel a szemöldököm.

- Mi ez? - pislogtam bambán - ja.. már nézem is... Kage hol van? (Na Rae

- Choval volt. De ott volt még a "Főnök" is és Lee Sungmin is, mikor átadta. Felment velük egy külön terembe ahol korábban a többi szálingózott be. Nem tudom mi történt, de jobbnak láttam nem bolygatni. - vontam vállat. - Kage tudja, mit csinál.

- Észrevették, hogy eltűntem. Most nektek annyi lesz. - fenyegetőztem.

- Ha te mondod - felkeltem, és elmentem a laptopomért.

- Mit ugatsz? Nem Tudtok ártani nekünk. Ha sokat rinyálsz, visszakapod a zoknit...

- Jae. Hiába töröd magad... Ez debil s nem ért meg semmit, nem jöttél még rá?

- Debil a nagyanyád.... Én vagyok az országban a legnagyobb...

- Kuss. - vágtam fejbe a magas sarkúval, amiből épp kibújtam. - Na, mi van rajta? - kérdeztem NaRaet.

- Gyere, és nézd meg, szerintem ez még hasznunkra lesz - böktem a képernyőre.

- Megvan a hiányzó láncszem?

Megcsörrent a telefonom. Mindig kómásan nyögtem bele. - Halló? - azonnal felpattantam és a telefont a vállam és az arcom közé szorítva húztam magamra a nadrágot és fűztem be a cipőt. - Igen. Természetesen. Azonnal uram. - kinyomott. – Na Rae gyere velem. Ti addig szedjétek ki belőle a maradék infót.

- Mi történt?

- Nem előtte. Na Rae majd ők átnézik, ez most fontos gyere már.

- Megyek, megyek de... - ott hagytam a gépet korának, és Hyori után siettem - mi olyan fontos? - kérdeztem, mikor hallótávon kívül értünk.

- A főnök azt mondja, nézünk Kage után.

- De Korra azt mondta, minden okés vele...

- Az lehet. De tudod milyen a főnök... és Korra is mindig túlbizakodó - vontam vállat. - Elvileg megint Choval lépett le a partiról, de tudjuk, hogy amúgy már itt kéne lennie...

- Biztos összemelegedtek...

- Tök mindegy. Azt akarja, hogy hozzuk ide. Vezetsz ugye?- dobtam neki a kocsi kulcsot.

- Ha ragaszkodsz hozzá... de,. hova is megyünk?- érdeklődtem.

- Elvileg mindjárt... - rezgett a telefonom és az SMS a koordinátákat tartalmazta. -...megtudom. - mutattam fel neki.

- Nem a városban volt a parti? Ezek a koordináták pedig már a város szélén vannak....

- De-de, a belvárosban volt. - bólogattam - Akkor taposs bele. Ez pont a város másik oldalán van.

Engedelmeskedtem neki, és fél óra alatt oda is értünk - Hogyan tovább? Parkoltam le kicsit

- Nos, fogalmam sincs miért idehozta, hisz nem látok semmi kamerát, kutyát, őrt satöbbi. - döbbentem le. Felvettem a szemüveget, amit a főnöktől kaptunk. A ház egy szimpla kertes ház volt. A földszinten voltak. - Szerintem igazad volt.

- Akkor ennyi? Mehetünk is haza?

- Nekem kell a beígért zsé. Megvárjuk, míg végeznek, aztán bekopogtatunk.

-  Cserkésznek álcázzuk magunkat, vagy magánrendőrnek? Várj... te végig akarod nézni, ahogy...?

- Nem komolyan gondoltam. - a második kérdést figyelmen kívül hagytam.

- És mégis, mit mondasz a csávónak, ha több van a dolog mögött? – aggodalmaskodtam.

- Szerepezünk egyet? - kérdeztem inkább vigyorogva, ám még mindig az "eseményeket" figyelve

- Remélem nem lesz rá szükség...

- Miért? Múltkor tök jól eljátszottad a nővérkét...

- De az akkor volt...

- Tudom, hogy csak, azért vagy ilyen, mert így többet nem huncutkodhattál a doktor úrral. - kuncogtam. - jesszusom.

- Mit láttál? - érdeklődtem.

- Jó nagy a szerszáma nem mondom... De felvehetnéd te is a sajátod és akkor látnád.

- Nem biztos, hogy látni akarom - mondtam, de azért felvettem.

- Miért nem? - vigyorogtam. - De akkor te keress, hátsó bejáratot addig én szemmel tartom őket.

- Rendben, máris itt vagyok - kiszálltam a kocsiból, és elindultam a ház felé, majd lassan, feltűnésmentesen körbesétáltam a házat, és visszaültem Hyori mellé - Na, miről maradtam le?

Nagyokat pislogva néztem rá. - Tényleg érdekelnek a részletek?

- Minden részlet fontos - vontam meg a vállam.

- Te kérted. - vontam vállat - Láttad, hogy valami nappaliszerűségben voltak és nagyban smároltak, mikor felvettem a szemüveget. A Cho gyerek elég hamar megszabadította Kagét a ruhától. Grrr valaki engem is végigcsókolgathatna... Aztán mikor Kage már a nadrágot vette le róla Cho térdre nyomta és...

- Jó, oké, inkább ne folytasd, ez így is Túl Sok Információ volt....

- Most mért vagy ilyen szende? - vigyorogtam rá. Majd mikor láttam, hogy lassan ruhába vedlenek vissza. - Na találtál hátsó kijáratot? Oda tudsz jutni?

- Nincs hátsó ajtó, de alacsony a kerítés...

- Akkor mégis hogy hozzuk ki Kagét?