- Na, mi van?
- Mi a célotok?
- Azt csak a
főnök tudja - vontam vállat
- Mért nem
nevezitek nevén?
- Nem tudjuk a
nevét - mondtam, mintha ez annyira egyértelmű lenne.
Felvontam a
szemöldököm. - Mért nem mondod meg egyszerűen, hogy nem mondod
meg. Mért kell így játszani?
- Nem játszom,
nem vagyok olyan, mint te - grimaszoltam
- Én? Én mit
játszottam?
- Nem is tudom,
Mr. nem ismerem a dealereimet - forgattam a szemem
- Mert elárultál
volna innen bárkit is?
Megráztam a
fejem - de szerencsére nekem nincsenek megfenyegethető érzékeny
testrészeim...
- Az egyetlen
hátránya a férfilétnek. - morogtam. - Ki mehetek a WC-be? -
néztem szépen...
- Egy rossz
mozdulat, és hívom Kagét!
- De tele van a
húgyhólyagom. Engedj ki légy szí.
- Megyek veled,
nem mászkálhatsz egyedül! - oda hajoltam hozzá, hogy kioldjam a
csomót, de félúton megálltam
- Hé így nem
tudok még felállni..
- Felállni?-
vigyorogtam - Segítsek?
- Mit? Ne..vagyis
elég volt egyszer, hogy utána úgy hagyj.
- És, ha
folytatnám is?
- Mért tennéd?
Nem mehetnék inkább a mosdóba?
- Felőlem... -
kioldottam a kötést - gyere!
Felszisszentem
mikor talpra kecmeregtem.
- Mi van?
- Órákon
keresztül ültem egy kényelmetlen széken. Elzsibbadtam... Vah
megyek.
- Ne örülj,
mész vissza nemsoká... itt van - betessékeltem a fürdőbe.
- Nem mész ki
igaz? - néztem rá reménykedve
- Jól látod a
helyzetet...
Vállat vontam és
odaálltam a WC felé csurgatni,
A falnak
támaszkodtam, vártam, hogy végezzen.
Felhúztam a
sliccem és kezet mostam, majd arcomat is megmostam. - Köszönöm
Jae. Ugye hívhatlak így?
Bólintottam -
hívhatsz - és most megyünk vissza.
- Muszáj a
székbe ülni?
- Ülhetsz a
kanapéra is... talán.
A kanapéra ültem
és várakozóan néztem rá.
- Miért nézel
így?
- Nem akarsz... -
kérdeztem volna, de a Hyori nevű hangja félbe szakított.
- Kajaaa
- Még mindig
éhes vagy?
- Mint a farkas -
bólintottam.
- Gyere -
sóhajtottam - talán megkegyelmeznek neked...
- Nem hoznád
inkább fel ide?
- Persze, majd
itt hagylak egyedül....
Megforgattam a
szemem. - Az ebédlőből a bejárati ajtóra látni. Ez egy régi
ház. Mindenhol nyikorog a padló. Nem tudnék észrevétlen lelépni.
De szót fogadok. - álltam fel.
- Jól teszed -
beléptem az ebédlőbe, és ránéztem Hyorira - ez az éhenkórász
is kaphat valamit enni?
- Nem.
- Jó leszek. -
vágtam rá.
- Mint egy
ötéves. - mosolyodtam el.
- De csak, mert
élve kellesz a főnöknek.
- Kagének szól
valaki? Vagy ha most zavarjuk, halott emberek vagyunk?
- Hagyjunk neki.
De én be nem teszem a lábam a szobájába, mikor alszik.
- Én sem.
Szedtem egy tányérral és az asztalra tettem Majd Yesungra
mutattam. - Ül. Kussol és eszik.
Bólintottam és
helyet foglaltam. De megvártam, míg a lányok is leültek.
- Milyen jól
megneveled.
- Jó lenne
háziállatnak – nevettem.
Morogtam.
Fejbe vágtam a
fakanállal.
- Áucs. - kaptam
a fejemhez.
- Együnk, ne öld
meg!
- Ma mindenki
agresszív?
- Jó étvágyat.
- kaptam be az első falatot. - Örülök, hogy félévvel ezelőtt
te vesztettél Hyori.
- Jah gondolom,
így nem nektek kell főzni.
- Nos ha én
főznék, azt ti nem ennétek meg. De ez finom.
- Igen, megint
jót főztél Hyori – Na Raehez fordultam- Felhívtad a főnököt?
- Igen. -
elmerengve néztem magam elé. - Legelőször is kétségeim voltak
ezzel az egésszel. De kezd igazán aggasztani, hogy nem tudunk
eleget...
- Letudjuk az
egészet, megkapjuk a lóvét, és keresünk egy jobb főnököt...
- Tulajdonképpen
Rae mond valamit. Honnan tudjuk, hogy biztos megkapjuk a fizut?
- Lekövetjük,
és kiverjük belőle. A telefonszámát tudjuk...
- Szóval az
egészet a pénzért csináljátok?
- Mi más okunk
lenne kibaszni veletek?
- Azt hittem
valamiféle bosszú vezérel titeket...
- Bizony-bizony,
nem írtad alá a húgomnak a posztert...
- Ha aláírom a
posztert elmehetek? - mosolyogtam megnyerően. - Neked is aláírok
egyet. - kacsintottam
- Ne
reménykedj....
- Nincs is húga
– vigyorogtam.
- Mi? De akkor..?
- Nem úgy volt,
hogy csendben maradsz és kajálsz? - csiripeltem.
- De megettem.
Finom volt.
- Itt maradsz
felsőbb utasításig, ne nyavalyogj!
- De..
Rezgett a hátsóm.
- Halló?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése