RIP

Szia Idegen!

Sajnos ezt a szerepjáték már így marad, de ha ennek ellenére végigolvasnád, hát ne fogd vissza magad és dobj meg minket egy rövid kritikával. Talán ha egyszer átesel majd a tükrön s egy másik dimenzióba leszel, keresd fel ezt a helyet. 
Úgy hiszem, hogy abban a párhuzamos világban, már az ezredik fejezetet írjuk Kagéval. ;)

Minden jót!
Korra

19. fejezet

Egy aprót bólintottam, majd engedtem, hogy átadjon társának, aki felhúzott a helikopterre, majd durván leültetett. Rezzenéstelen arccal néztem Lau kárörvendő képébe. (Kage

- Indulhat. - szóltam a pilóta Sungminnek és a gépezet felemelkedett végre. (Siwon

- Ki fogyott a szufla? - emeltem meg az arcát hogy álla alá tettem az ujjam. (Henry

Én nem szóltam csak lassan végigkutattam rajta minden zsebet, rést és helyet ahonnan késeket és fegyvereket halmoztam fel. Leeteuk kajánul füttyentett. Végül a snippertől is megszabadítottam. (Kyuhyun

- Kage. Miért? - kérdeztem szomorúan, hisz tudtam, hogy ez a ficsúr sose tudná elkapni. (Korra

Elfordítottam a fejem, és figyelmen kívül hagytam a gúnyos kérdést - mondtam, hogy nem hagylak egyedül Korra - mosolyogtam rá.

- Nem a te dolgod ribanc, hallgass! (Donghae

- Bilincseld meg. - dobtam egyet Kyuhyunnak.

Háta mögé tettem a kezét és szorosan ráhúztam. - Csakhogy semmi butaság ne jusson eszedbe.

- Nem vagyok az. - sziszegtem a mellettem ülő férfi arcába és felálltam, hogy Kagéhez menjek...

- Itt maradsz! - nyomtam vissza - Nem azért van itt, hogy elcsevegjetek!

- Nem lehetne finomabban - pislogtam kiskutya szemekkel Kyuhyunra - és ha már fejbe vágtál, le is törölhetnéd a vért - morgolódtam.

- Nem vagy te olyan helyzetben, hogy bármit is kérhess! (Leeteuk

- Áucs. - szisszentem fel. - Most lila lesz a... S csak mellé akartam ülni. Eszemben sincs előttetek megbeszélni a dolgainkat.

- Még félóra és ott vagyunk. (Sungmin

Ahova megyünk, nem fognak tudni bemérni titeket, akárhogy is csináltátok pár órával ezelőtt vele. - böktem a Kage nevűre.

- Hallod? Addig kibírod már. - morogtam a fülébe, hogy csak ő hallja.

- Örülnék neki, ha nem néznél ennyire le! - néztem idegesen a rendőrre - mi lesz a fegyvereimmel?- kérdeztem halkan Kyuhyunt.

- Legalább színes egyéniség leszel...

- még meggondolom, mi legyen velük.

Felvontam a szemöldököm. - Ne pattogj. - mondtam hidegen.

- Viccesnek érzed magad?

- Talán nem vagyok az? - vontam fel a szemöldököm.

Hátradőltem, és behunytam a szemem - Ez kurva kényelmetlen – morogtam.

- Kényelmetlenebbé tehetem, ha akarod. – vigyorogtam.

- De. Röhög a májam. Nem látod? (korra

- Mindjárt megnézem a májadat - simítottam végig a pisztollyal jobb oldalán.

- Milyen kedves vagy - mosolyogtam rá hidegen.

Összerezzentem, - Ezt ne csináld...

- Azok után, amilyen problémát generáltatok csodálkozol? - kérdeztem veszélyesen nyugodtan.

- Hagyd. - szóltam Kagéra mielőtt bármit mondhatott volna.

- Talán nem tetszik?

Halkan megeresztettem egy szép hosszú japán káromkodást, próbáltam nem felhúzni magamat.

- Mocskos egy szád van... - mondtam miközben nem próbáltam elrejteni a mosolyom.

- Csikis vagyok. - mocorogtam.

- Ez még hasznos lehet - vigyorodtam el sunyin.

- Nincs jó kedvem - morogtam - mikor érünk oda? Egyáltalán hova visztek minket?

- Mégis mihez? - néztem rá. Majd Choi-ra néztem - Igen. Én is tudni akarom. Hova repülünk?

- Kíváncsi némberek. - morogtam az orrom alatt, majd fennhangon. - Úgy is mindjárt meglátjátok, addig nem bírjátok ki?

- Te is tudhatnád, hogy egy nő mindig beleüti az orrát mindenbe.

- Hím soviniszta. - morogtam. - Akkor meg mért nem lehet elmondani? - néztem továbbra is Choira várakozóan.

- Mért nem bírsz várni?

- Adott esetben téged is érdekelne, hogy hova kerülsz - néztem szúrósan.

- Mondok neked valami újat, ribanc. - szólaltam meg vontatottan. - Csak Leeteuk és Siwon tudja hova megyünk. S lásd, csak ti ketten nyavalyogtok. Kislányok.

- Ore wa omai wo kurosu! - sziszegtem villogó szemekkel, és majdnem a nyakának ugrottam.

- Elég. - kiáltottam rá és elkaptam háta mögött a kezét. - Ülj vissza.

- TE nem vagy normális. S én még azt hittem, hogy jó parti lennél. Ch…

- Tudod, ha nem sértegetnétek minket állandóan nem így reagálnánk.

- Délután még olyan kedves voltál velem - mondtam lassan.

- Hogy mászkálhat egy ilyen vadállat szabadon?

- Tudod, még mindig jogász vagyok...

- De épphogy csak. - motyogtam.

- Hé! Feladtam a szakmámat a munkámért... mintha annak idején nem ellenkeztél volna annyira. Emlékszem, azt mondtad, "tapasztalt, szükségünk van rá" - grimaszoltam.

- Szükségünk van rád. - mosolyogtam rá.

- Pfuj. Mindjárt hányok..

Szerencsére Kage nem kaphatott újabb idegrohamot, mert a helikopter földet ért. Egy kis tisztás kör alakú tisztás volt. Egy természetesnek talán nem mondható meredek sziklafallal körbevéve. Velünk szembe egyhatalmas barlang volt látható. - Most sem lettem okosabb, hogy hol vagyunk. - jegyeztem meg.

- Itt. Nem kell tudnod a részleteket...

- Nagy szerencséd, hogy meg vagyok bilincselve, Lau - méregettem gyilkos szemekkel.(*szipszip*

- Mire vártok még? Gyerünk befelé!

- S én rettegve várom, mikor leszedik rólad. - forgattam meg a szemem.

Gyorsan megfogtam a karját és előre mentem vele. - Hagyd már rá. Ennyire könnyű téged felhúzni? - kérdeztem halkan.

- Pedig minden részletekben rejlik.

- Ezért nem kötöm az orrodra. Nem vendégeskedni jöttél ide...

- Igen, ha fáradt vagyok –morogtam.

- Igaz, hisz meghívót se kaptunk. Nincs kedved kidobni a hívatlan vendéget?

- Akkor inkább tartalékolnád az energiádat, semmint feleslegesen pörlekedsz.

Rögtön a barlangszájánál volt egy kispanel a falba építve. A sugarak letapogatták a retinám, majd hangmintát adtam. - Leeteuk. - és a sziklafal egy része beugrott. Fémlapokkal határolt folyosót villantott fel előttünk.

18. fejezet

- Eggyel kevesebbet kel megtalálnunk belőletek, aztán majd félreállítani, mikor megtaláljuk Yesungot.(Kyuhyun

- Azt ne hidd, hogy a többiek nem bírnak el veletek... és amennyire láttam, a nagyfejű egész jól érezte magát. Nem is ellenkezett... mondjuk... nem is mert - vigyorogtam.(Kage

- Akkor menj a többiek után. Ő - böktem Donghae felé a hátam mögé. - velünk marad míg nem látjuk viszont Yesungot.

- Mi az, hogy nem mert? Mit csináltatok vele? - kérdeztem idegesen. (Siwon

- Tudod, van egy barátom, úgy hívják, hogy sniper. Hatásosan segít, ha meg kell győznöm valakit - lassan felálltam, és Kyuhyun szemébe néztem - gyere velem, és megmutatom neked Yesungot. De előbb, a telefonomat kérem vissza...

A farzsebemből előhúztam egy ripityára tört Iphone-t. - Bocs máskor majd úgy esem, mikor kirúgod alólam a lábam, hogy vigyázzak a telefonodra.

- Nőszemély... - húztam el a szám. (Sungmin

- Chh, pedig szerettem ezt a telefont - grimaszoltam - nem kellett volna hátba támadnod... önvédelem volt.

- Mi lesz már? (Donghae

- Nincs telefon, nincs Yesung....

- Nincs Yesung, nincs ő.

- Van nevem is…(Korra

- Gyere velem - megfogtam a kezét, és húzni kezdtem, pár emelettel lejjebb szembefordultam vele - add ide a telefonodat, és megmutatom, hogy Yesung él.

- Hé! - kiáltottam utánuk, de meg se hallottak. – Ch…(Henry

- Mi legyen vele? - néztem a lányra.

- Elengedhetnétek, hisz úgy is csak akkor kapjátok vissza Yesungot, ha a főnök úgy akarja.

Gyanakodva, de a kezébe nyomtam a telefonom. - Mutasd.

Gyorsan bepötyögtem egy számot, majd felhívtam SunJaet, és kértem, hozza az épület elé Yesungot. Nehezen, de sikerült meggyőznöm. Megszakítottam a vonalat, majd töröltem a számot a híváslistából, és visszaadtam a telefont - mindjárt itt lesz - elindultam lefelé.

Kiszállítottak az autóból és láttam, ahogy az épületből a pszichopata csajjal Kyuhyun lép ki. - Keressétek meg Zelo... - kezdtem volna, de SunJae a számra tapasztotta a kezét.(Yesung

- Azt mondtad jó leszel. - feddtem meg. (Sunny

- Mit akartok még tőle?

- Ejnye nagyfejű, talán kéred vissza a zoknit a szádba? - majd Kyuhyunhoz fordultam - Látod, itt van. Él, és egyben van. Mi lesz Korrával?

- Hasonlóképp élni fog, míg ő is. De meg kell értened, hogy nem bízunk bennetek, ezért kell biztosítéknak.

- Gyerünk vissza. - rángattam el.

- Miért nem mehetek végre haza? Mit akartok még tőlem?

- Ne rinyálj már ennyit, vagy megint kezelésbe veszlek!- Majd sóhajtottam - Nem akarom itt hagyni Korrát...

- És én se Yesungot. Cserélünk végre?

- Nem. Yesung marad és ha nem akarjátok, hogy baja essék akkor adjátok át Korrát.

- Miért mindig engem kell bántani?

- Azt mondtam, csöndben maradsz!- ráförmedtem, és felé indultam.

Elkaptam a kezét és megráztam a fejem. - Neked sem fogja megtanulni, hogy mikor kell befogni. Inkább mond, hogy mi legyen.

- Ó , dehogyisnem, engem még mindig foglalkoztat az a kérdés -néztem Yesungra, majd Kyuhyunhoz fordultam - nem tudom, ennek így nincs értelme...

- Mióta vagytok ti ennyire jóban?!

- Amióta leütött, és elvesztettem az emlékeimet - grimaszoltam - remélem tudod, hogy még mindig fáj - pislogtam sunyin Cho-ra.

Zúgást hallottam. - Mi ez? - kérdeztem, de a választ megkaptam rá, mikor felnéztem az égre. Egy helikopter szállt le az épület tetejére. - Ne. Korra!

- Utolsó esély a cserére. A barátnőtöket most rángatják fel, ha jól gondolom. (kyu

- Yesung marad. - kiabáltam túl a zajt, hisz a helikopter lassan felénk szállt, valószínű, azért, hogy Cho-t is felszedje.

- Tűntesd el! Gyorsan - kiabáltam SunJaenek

- Eresszetek!

- Nem ellenkezel! - rántottam elő egy pisztolyt - Kussolsz és eltűnsz, neked itt nincs szavad! - elégedetten nyugtáztam, ahogy gyorsan eltűntek az épület mögött, majd eszembe jutott valami - A jó életbe! - káromkodtam egy szép cifrát - ilyen nincs - elindultam be az épületbe(kg

Kihajoltam az ajtón és Kyura kiáltottam. - Gyere már.

- Várj. - ordítottam vissza és Kage után rohantam. Az ajtó mögül támadt és megpróbált leütni, de észrevettem és a szeme közé irányítottam a pisztolyt.

Hátráltam pár lépést, majd a lépcső felé iramodtam. A legfelső emeleten elrejtett sniperhez siettem, majd a hátamra dobtam, és előrántottam két pisztolyt - Meddig játsszuk még ezt? - kérdeztem, amikor Kyuhyun megállt velem szemben - Te nem unod még? Mert én rohadtul!

- Dehogynem. Add fel és vége. Mi soha nem veszítünk.

- Nem szokásom feladni. Tudod, az nem az én stílusom - elindultam felé - mi történne, ha feladnám? - kérdeztem lassan.

- Magunkkal vinnénk. Vagyis inkább magammal vinnélek. Remélem a többi ringyó készségesebb Yesungot illetően, ha ketten vagytok nálunk.

- Miért nem engedsz egyszerűen el? - megálltam tőle nagyjából egy méterre, és ártatlanul pislogtam rá - úgy mindenkinek sokkal jobb lenne...

Egy gyors lépéssel elé léptem és időt sem hagyva neki megcsókoltam. Kezem közé fogtam az arcát és úgy martam ajkait. - Gyere velem. - mondtam kicsit rekedten.

Meglepetésemben majdnem elejtettem a pisztolyokat. Nem válaszoltam neki, fél kézzel közelebb húztam a nyakánál fogva, mélyen beszívtam illatát - Nem tehetem... a munka, a főnök...a többiek, nem hagyhatom ott őket - mondtam halkan.

Apró puszikat és harapásokat adtam ajkaira. - Ha azt hiszik, hogy elkaptalak akkor nem szólhatnak meg. - a keze után nyúltam lassan miközben az oldalát simítottam végig. Óvatosan kihúztam őket a markából.

Megadóan felsóhajtottam, de nem ellenkeztem, hiszen lelőni nem akartam, puszta kézzel pedig erősebb volt - Remélem tudod, hogy nem csak kettőt hordok magamnál kuncogtam halkan.

- Persze, de majd a gépen megszabadítalak tőlük. - azt a kettőt az övembe dugtam. Őt pedig magam után húztam. Mielőtt kintről megláthattak volna mögé álltam. Egyik karommal a nyakát szorítottam a másikkal a fejére céloztam és úgy vittem a helikopterhez. Mielőtt Henry berángathatta volna - Ha jót akarsz, ne szóld el magad akármennyire kicikiznek.

17. fejezet

- Hé-hé cica nyugodj meg. Végül is, ha nem hagyod nálam a mobilod nem találtuk volna meg a barátnőid. (Kyuhyun

- Persze fogd csak rá. (SunJae

A nyelvemre haraptam mikor a tűsarkúval a lábamra taposott és nem tudtam meg állítani, hogy a barátnője háta mögé szaladjon. - Te kis... - sziszegtem és a pót pisztolyért nyúltam. (Henry

- Én a helyedben nem tenném. - szóltam rá, majd Lee-re néztem. - S tudod én nem célzok olyan jól, lehet hogy én a kezedet találnám el nem a fegyvert. Mi volna, ha elengednéd Korrát? (Hyori

Gyorsan fogást cseréltem a nőn és a nyakát szorítottam meg. - Tedd őket a zsebembe vagy kitöröm a nyakad. Ha ledobod őket akkor is kitöröm a nyakad. Ha ideadod, elengedlek. Te nem veszítesz. - mondtam halkan a fülébe, hogy csak ő hallja. (Siwon

- Mi a biztosíték arra, hogy elengedsz? – sziszegtem. (NaRae

- Előbb a pendriveokat! (Donghae

- Nem hagytam volna ott a mobilt, ha Lau nem veszi el a táskámat. És nincs semmi okom megnyugodni. Kurvára elegem van ebből az egészből, haza akarok menni, aludni! Tehát ha jót akartok, ne idegeljetek ki még jobban, mert bekattanok - mondtam, majd Kyuhyun fülébe suttogtam - talán szeretnéd elveszíteni a nemesebbik feledet? - egyik pisztolyommal még mindig halántékát céloztam, a másikat pedig bedugtam az öve alá - tied a döntés tigris, bár a magam részéről, szívesebben játszanék veled más körülmények között. (Kage

Láttam, hogy a csaj már nem fogja a hátamnak a fegyvert, de még mindig a pisztoly csövével szemeztem - Henry, csinálj valamit! (Sungmin

- A barátnőd pszichopata, akire fegyvert fog pedig a barátom. Engem nem érdekel, hogy most elkapjunk titeket. Csak a pendriveokat kérem. Aztán majd törvényesen kézre kerítelek, és úgy verlek bilincsbe.

Széles és lassú mozdulatokkal, hogy lássa magam elé emeltem a kezem. - Rendben. Akkor szép sorjában. Az a nő és Sungmin leeresztik a fegyvert. Egyszerre. Sungmin idejön a lotyó meg lelép. Siwon megkapja a pendrive-okat a csaj lelép. Ha Leeteuk-ot és Kyuhyun-t elengeditek, akkor a csajt is elengedi Donghae. Tulajdonképpen ellenkező esetben leszed titeket az a mesterlövész a szomszédos épület tetejéről. (Henry

- De...

- Tedd, amit mondd!

SunJae leengedte a fegyvert, és miután Sungmin Henry mellé lépett, eltűnt az ajtóban. Felsóhajtottam, majd átadtam Siwonnak, amit kért. Miután elengedett, én is az ajtó felé indultam.

- Hyori, engedd el!

- De!

- Ne vitatkozz! - miután engedelmeskedett és a majom is átsétált a túloldalra, megszólaltam - Kérjük Korrát. Most!

- Előbb eresz el cica. - majd halkan hogy csak ő hallja. - s ha igazán játszani akarsz még húzd onnan ki. Mielőtt elsül.

- Engedd el Kyuhyunt es akkor talan megkapjatok a csajt. Hisz Yesung meg mindig nalatok van...

- Ennyire hiányzik a nagyfejű?- vigyorogtam, de eleget tettem Kyuhyun kérésének, elengedtem - Lee, ereszd el Korrát. Amíg szépen kérem.

Lassan megfordultam és mellé léptem. Kezemet a csípőjére tettem és a fülébe súgtam. - Él még egyáltalán Yesung?

- Kyuhyun. - morogtam mikor nem jött ide.

Figyelmen kívül hagytam Siwont és hozzátettem. - Ne felejtsd a mesterlövészt, aki valószínűleg a te fejedet vette célba. Nem örülnék neki, ha szétloccsanna az agyad. - végül a többiekhez hátráltam.

- Amíg nem kapjuk vissza Yesungot, nem engedem el!

- Úgy ragaszkodtok hozzá, mint ő a dílereihez? - vontam fel a szemöldökömet - Még egyben van, felsőbb utasításig - mondtam lassan.

- Mire célzol? - vontam fel a szemöldököm.

- Ki adta a neveiket?

- Ezt nem hisszük el. Hisz..

- Tudjátok, nagyon kíváncsivá tettetek. Miért véditek ennyire?(kg

- Neked ahhoz semmi közöd! (Leeteuk

- Ti mért véded őt?

- Tudod mit, felejtsd el, csak engedd haza... nélküle nem megyek(kg

- Akkor te is maradsz? - vontam fel a szemöldököm.

- Ne Kage ne tedd. (Korra

- Szeretnéd? - néztem Kyura.

- Add vissza Yesungot, és beszélhetünk!

- EZ még kérdés?

- Ne, Kage rád a többieknek van szüksége. Majd ha a főnök... ha vége lesz majd visszacseréltek.

- Nem hagylak itt - két pisztolyomat elraktam, és leültem a földre - de mivel így semmire sem megyünk, próbáljuk máshogy...

- Mit csinálsz? Veszélyezteted a ...

- Ó kussolj már. - morogtam.

- Mire gondolsz? - léptem közelebb.

- Nem igazán érdekel a meló, a barátom fontosabb - mondtam Korrának, majd Kyura néztem - még nem tudom - vontam meg a vállam.

- Nem vennétek kicsit komolyabban a helyzetet?

- De hallgatni már nem hallgatsz rá, mi? - sóhajtottam.

- Ez a nő csak játszik velünk. - sziszegetem mérgesen. - Kyu mit eszel rajta?

- Én a helyedben lelépnék, míg megtehetem. Most már nem tehetnél ellenünk semmit, hisz túlerőben vagyunk.

Végignéztem a hat férfin - Kettőtöket még megölhetném... de a főnök mérges lenne. Miért nem adjátok vissza Korrát?

- És ti Yesungot?

- Feladom - túrtam a hajamba - ennek tényleg semmi értelme.

Ráérősen felé sétáltam.

- Mégis mit csinálsz? - kiáltottam rá.

Megálltam felette és kinyújtottam felé a kezem. - Akkor gyere velünk, és ha megjön végre az eszetek majd te hozod vissza Yesungot.

- Csak még több galibát fog okozni...

- Fogd be Lau! - morogtam felé, majd felnéztem Kyuhyunra - nem én rendelkezem Yesung felett.

- Hogy ajánlhatsz neki ilyet?!

- Miért jó neked, ha veletek megyek?

16. fejezet

- Kinek hiszed te magad, hogy így fenyegetsz? (Donghae

- Azt hiszed, nagyfiú vagy, csak mert van egy játék pisztolyod? (NaRae

- Csak nehogy azt hidd mindez üres fenyegetés. Mit akartok tőlük? Tőlünk?(SunJae

- Mégis mit? A pendrive-okat és Yesungot. Remélem elhoztátok, mert meghúzom a ravaszt, ha nem adjátok át.(Henry

- Ezek kellenek? - nyúltam a zsebembe a három pendriveért, majd megmutattam őket az ideges férfinak.

- Te most komolyan visszaadod őket?!(HyunAe

- Hol van Yesung?

- Add ide őket különben...

- Különben mi lesz? Ha meghúzod a ravaszt, ledobom őket a tetőről, majd a következő pillanatban agyonlőlek.

- Na Rae ne tedd. A főnök kicsinál, ha... (Korra

- Gyere ide, és vedd el! - kezemet észrevétlenül a pisztolyomra csúsztattam.

- Na Rae, miért? - suttogtam magam elé.

- Jó kislány!

- De előbb... engedjétek el őket!

- Persze, hogy aztán meg ne kapjuk vissza őket? Nem tollas a hátam.

- Pedig én látok ott egy-két pihét..

- Na, tudod kivel szórakozz. S nem válaszoltatok. Hol van Yesung?

- Remélem már kicsinálták. - morogtam magam elé.

- Csak a farkától szabadult meg - vontam vállat, és a tető széle felé sétáltam - engedd el őket, vagy megtanítom ezeket repülni!

- Vigyázz!

- Kuss!

- Ne olyan hevesen kicsi lány - hátulról lefogtam, hogy ne tudjon mozogni, és véletlenül se dobja le a pendriveokat. (Siwon

- Eressz!!

Gyorsan megpördültem nehogy engem is kellemetlen meglepetés érjen. - Lee Sungmin. - fogtam rá a fegyvert.

- Mi vagyunk előnyben lányok. Szóval mi volna, ha szót fogadnátok, és azt tennétek, amit mondunk? - kérdeztem mézesmázosan.

- Na Rae! - kiáltottam és rántottam meg a karom.

- Nyughass!

- Engedj el Choi!

- Miért, mi lesz, ha nem?

- Talán ez az agyatlan meghal - léptem elő, magam előtt terelve Leeteukot, fegyvert fogtam a halántékához. (Hyori

- S Kyu hol van?

- El van foglalva Kagéval. - vontam vallat.

- Te ki a fene vagy?

- Ő Hyori. Nem őt akartatok? - csiripeltem - Ereszd le a fegyvert Lee.

- Engedj el te ribanc!(Leeteuk

- Ez a csaj vert át? - vontam fel a szemöldököm, de nem eresztettem le a fegyvert.(Sungmin

Csak morogtam valamit.

- Engedd el a többieket, és akkor nem húzom meg a ravaszt. És a talpnyalóitokra ne számítsatok, már nem jönnek segíteni...

- Tudod, hamarabb lőlek le minthogy pislantasz egyet a helyedben nem hagynám figyelmen kívül egy ilyen egyszerű kérdést.

- Nem gondolod, hogy bevesszük h mindet kiiktattatok – döbbentem le.

- ideadod végre őket vagy megvárod, míg kiszorítom belőled a szuszt? - morogtam a nő fülébe.

- Itt van, de engedj el!

- Ne!

- Nyugi!

- De a főnök!

- Mert olyan fontos a pendrive, ha mi mar úgy is tudjuk mi volt rajta?

- Donghae hallgattasd már el. – sziszegtem.

- Okos kislány. De eszemben sincs elengedni. Ahogy mondod. Túl sokat tudtok...

Kinyílt az ajtó és Cho sétált be. Felemelt karokkal. - ideje volt Kage. Te meg tedd le azt a fegyvert, mert utoljára szóltam..

- Bocsi srácok. Mikor leütöttem azt hittem, hogy elájult, de átvert. (Kyuhyun

- Kage te vérzel...

- Mi még mindig többen vagyunk!

- De mi jobban bánunk a fegyverekkel - suttogtam hidegen, és a másik pisztolyt Lee fejének szegeztem.

- Hogy lehetsz ennyire béna Kyuhyun?

- Pont te mondod? Én legálabb egy kis ideig sakkban bírtam tartani.

- Akkor most patt helyzet. - vigyorogtam csúfondárosan.

- Eresszetek el a lányokat, akkor megkapjatok a Pen drive- okat.

- Nem eresztjük.

- Ne akard, hogy elveszítsem a türelmemet!

- Semmit nem tehetsz ellenünk...

Felsóhajtottam, majd egy jól irányzott golyóval kilőttem Lau kezéből a fegyvert - Azt ti csak hiszitek - morogtam - a következő a fejedbe megy...

- Áuccs - kaptam el a kezem. S ijedtemben hátra léptem.

- Henry vigyáz.

- HyunAe...

Kihasználtam a helyzetet, és biztonságosabb helyre akartam menni, de Henry elkapott, mire én a lábára tapostam.

- Engedj el!!

- Add ide őket!

- Basszátok meg, ennek így semmi értelme! - fakadtam ki - Engedjétek el a csajokat, vagy kibelezem a hülye nagyfejűt. Persze miután a bíróúr eltávozott az élők közül - Kyuhyun halántékának fogtam a fegyvert, és kibiztosítottam.